majd elmondom az utolsó pillanatban
mikor pillám lezár arcom hajlatában
majd akkor füledbe suttogom –neked
hogy halk folyóként miként öleltelek
elsuttogom mi volt az érces zengés
kezemből elfolyó könnyes zizzenés
mi volt a félelem s a rettegés zaja
hol elroppant testem egyik oldala
rokkant lélekkel együtt sikoltottunk
mert az ősz elsodorta kis napunk
lelkünkbe selymes jelet mart a múlt
mert elménk durva éjszakákba hullt
intek majd hogy add kezed enyémbe
együtt zúg minden letűnt év nesze
mellettünk azért lépnek boldog évek
mert halk folyóként mindig védtelek.
12 hozzászólás
Kedves Ruca!
Olyan féltő szeretetről vallasz amilyet ritkán olvasok.
első sor vége: "hogy halk folyóként miként öleltelek"
befejezés: "mert halk folyóként mindig védtelek."
Nagyon szép kifejezése a szeretetnek. Mégis egy kissé elszorult a szívem, mert szomorúságot is éreztem versedben. De ez talán az egyik legszebb versed, úgy hiszem.
Barátsággal Panka!
Szia Panka. Köszönöm a melegszívű értékelésed, nagyon jó szemed van és érzéked, mindent látsz, ezért is örülök,hogy meglátogatsz. Valóban egy nagy adag féltés, tán még félelem is van ebben a versikében,nehéz lopakodva, óvatosan védeni valakit, aki nem szereti látni, de érezni annál inkább.
A szomorúság meg kissé összetett, de a lényeget nagyon jól látod!
szia:ruca
Szerbusz Panka.
addig él az ember, míg védheti, akit szeret, és ha ez
nem jön össze-nagy baj kezd lenni:innen a szomorúság.
a szeretet pedig maga a védelem.Igen finoman és
pontosan fogalmazol-de a véleményed számomra fontos!
köszönöm a látogatásod:ruca
Szép lírai sorokkal mondtad el gondolataid, gratulálok!
Szia Rhytom,örülök,hogy benéztél hozzám és tetszett
a dolog.
üdv:ruca
Szia ruca! 🙂
Olyan lágy ez a vers, hogy csak lábujjhegyen és suttogva mertem bejönni hozzád. Az egész finom, mély sóhaj, amit kizárólag egy hatalmas levegővel lehet elolvasni, aztán az benn is marad. A könnycseppek nem.
A négy szakaszban találkozik élet és elmúlás, sors-párhuzamok, veszteségek, de ajándék is, ami hangokkal. érzelmekkel, képekkel fokozott.
Tele van finomsággal, szeretettel, de kevesek által átélhető fájdalommal is.
Az embernek olyan érzése van, hogy szeretné magának tudni azt az utolsó pillanatot, amit "halk folyóként" adhat vissza neked.
Nagyon sok versed ismerem, közülük ez az egyik legszebb! 🙂
Szer: Kalin
Szia Kalin. Te jól ismersz és a belső dolgaimat is helyre
tudod tenni. Valóságos személynek szól, mélységes
és halk szeretttel,akit védeni szeretnék és meg is
teszem az utolsó pillanatomig.Ez hozzá tartozik a leki
nyugalmamhoz-mert én ilyen vagyok. Nem szeretek" kiabálni"
mert attól megijednek az emberek. Érezni kell,hogy valaki adni akar
-nem is akármit!
Nagyon köszönöm a lélekbe látó véleményed:ruca
szomorú és félelmes is ez a vers, kedves Ruca,
de hatásos is ez tény
tetszett nagyon
gratulálok
Szerbusz András:nagyon jól érzed a verset, hiszen te mindíg
remekműveket alkotsz.Köszönöm a látogatásod:ruca
Nagyon érzékeny vers, mégis keményen zár a simogatása. Merész és mégis visszahúzódó.
Érdekes kettősség. Vallomás, mi az utolsó pillanatig vár, nagyon az utolsóig. Tán megfontolandó, hogy idejében érjen ahhoz, szóljon annak, akiért született.
Szép, megfontolt, szelíden vad.
ottaka
Heló ottaka. Nem akartam kemény lenni,de lehet benne "ilyen"
és azt gondolom, idejében odaér, ahova kell, habár az ember néha csak
belesuttog az éjszakába, elmormolja az esti imát, hátha valaki
meghallja, akinek kell.
Köszönöm megtisztelő látogatásod:ruca
Kedves Ruca!
Csak aki a mély hitben él, az tud ilyen nyugodtan, derűsen a jövőbe nézni, mert múltjában is gazdag volt és csak adott, és nem nézte soha hogy viszont ezért mit is kapott.
Ez egy nagyszerű és méltó vers az igazi szeretetről, belenyugvásról és az elfogadásról, amiket ma oly kevés ember mondhat magáénak !
Judit