Marathon
Szégyen a futás – de hasznos!
Régi, bölcs tanács, tudom.
Fenyegetett helyzetekben
alkalmazni is szokom.
Már őseink is futottak:
mamut után, vagy – elől,
s az lett éppen a vacsora,
aki hamarabb kidől.
Bécs felé Jellasics egykor,
Eger alól a török;
csak a táv, a cél változott,
a futás maradt örök.
Később a tej a konyhában,
nylonharisnyán a szem,
tévében a kép gyakorta,
de a lusta – sohasem.
A rövid táv – az iszkiri,
kicsit hosszabb a spuri;
néha kényszer-tömegsport volt,
legritkábban főúri.
Marathonnál hajdanában
egy hős görög katona
bele is halt a futásba,
így történt – nem adoma.
Divat lett a maratoni,
két lányom fut, a vejem,
s egyre többször unokám is…
Még ráadom a fejem!
Futni jó, de aki kerget,
azt az Isten ….. áldja meg!
És akkor még finom voltam,
mint a jó angol szövet.
______________________________
1 hozzászólás
Kedves mandolinos!
Csoda jó érzékkel írtad le ezeket a sorokat!
Humorod tetszik,mert a valóságra támaszkodik,
a realitásból alkot képeket!
Sok tapasztalat kell ehhez!
…és érzés!
A ´teteje´az utolsó versszak…csoda jó!
Gratulálok:sailor