Varázslatokba törve itt lebegnek
imái régi, csalfa isteneknek,
sorokban nyár, fény, tűz és szerelem,
és jöttetek sokan, sokfelől velem,
és hittétek, a lelkem mint ragyog…
pedig csak por, és cseppnyi víz vagyok,
ha kéket írtam, nem láttam a kéket,
nem éreztem a lángjaim, ha égett,
hazudtam sokszor, édes-keserűin
hogy lakjanak jól lélek-keselyűim,
és sorsot sírtam. Fájdalom, remény,
csak papírmaszk volt, és egyik sem én,
s most elveszetten járom önmagamban
tört szobraim, hogy hátha megmaradtam
néhány torzóban, pár vonásnyi jóban,
a meséimben: voltam, hol nem voltam…
tündéreim, éneklő angyalok,
látjátok? Por, és cseppnyi víz vagyok.
26 hozzászólás
A csalfa istenek valóban megcsalnak… Amit tesz az ember élete során, felelnie kell mindenért. Az pedig valóban nagy dolog, ha valamilyen módon megmarad valamennyi belőlünk, valamennyi jó belőlünk… Elgondolkodtató, szép vers.
Klári
Köszönöm szépen, Klári!
aLéb
Kedves aLéb!
Az a por, és cseppnyi víz, igenis lát és érez! Gondolom én, bár nem vagyok"éneklő angyal"!
Úgy, hogy voltál, vagy, és leszel! És el ne vessz! Hajrá!
szeretettel-panka
Panka, mind azok vagyunk :-), de ez így van rendjén. Köszönöm, igyekszem!
aLéb
Szeretettel olvastam szépségesen komoly mondanivalódat: Ica
Köszönöm szépen, Ica.
aLéb
Kedves aLéb !
A tőled megszokott nagyon jó és szép vers.
Komoly mondanivalója pedig elgondolkodtató.
Szeretettel gratulálok: Zsu
Örülök, hogy tetszett, Zsu!
aLéb
Maga vagy az ÉLET!
Üdvözletem!
Köszönöm szépen a véleményedet, eferesz!
aLéb
Jöttem szépet olvasni, és hamar ráleltem egyre, így elsőre. Sokat mondd a versed, de hát, mindig.
Marietta
Marietta, köszönöm, hogy nyitott lélekkel olvastad, örömmel láttalak.
aLéb
Szeretem a lélek mélységein járó verseket, amikor hatalmas letűnt és még pislákoló, elengedett, s még görcsösen kapaszkodó érezelmekben, indulatfosztlányokban jár-kel a költő.
Költő vagy.
K.
Megtisztelő a véleményed, Kati, nagyon szépen köszönöm. Örülök, ha tetszik :-).
aLéb
(Furcsa elegye vagyunk a pornak és a víznek, az biztos.)
A "meséidben" mindig ott vagy. A "forma" változhat, de a "tartalom" sosem.
Aki jó verset akar olvasni, nálad bizton megtalálja…
Szusi, örülök, ha így látod. Köszönöm szépen az olvasást, és a véleményedet is, örömmel láttalak.
aLéb
Jó napra virradtam, hogy ide betévedtem, és gyönyörű verseket olvastam.
Köztük a Masé címűt. Nálad ez nem egyedi, minden versed csodálatosan
szép és szakszerű.
Örömmel olvastam.
Szeretettel: Kata
Köszönöm a véleményedet, Kata.
aLéb
Kedves aLéb!
Csodálatos a versed.
Igazán tetszett, mind mindig.
Üdv: harcsa
Örömmel láttalak, kedves harcsa, és örülök, hogy tetszik.
aLéb
… és lélek, a lelked is benne van a versben.
Mélységes fájdalom hatja át. Gyönyörűséges!
Üdv. Ida
Örülök, ha így látod, Ida, köszönöm az érző olvasást!
aLéb
Kedves aLéb!
Ahol az érzések, a szépség vágya lakik, ott bármilyen mélyen is, de annak forrása is megtalálható. Az igaz és a hamis pedig relatív, néhol nem teljesen szétválasztható.
Tetszett a versed.
Üdvözlettel: Zsóka
Köszönöm a gondolataidat, Zsóka.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Mindenki tudja, hogy kivételesen írsz. Témáid a mindennapokból erednek, persze költeményeidben ott vagy, és mindig, méghozzá teljességedben. Már szóltam a vershez régebben, de azóta sok minden változott bennem. Masét még mindig tudok formálni, de már másképp teszem. Bizonygatod, hogy a verseidben nem Te vagy. Ez nem számít, mert ha elolvasom, akkor bizony látok valakit, és a Te arcképeddel. Telitalálat az összefoglalód: „Por, és cseppnyi víz vagyok.” Sose gondoltam, hogy ennél több lehetek, ezért is talált el a versed újra. Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, hogy olvastál (itt is) Kankalin. Örülök, hogy sok gondolatod kelt a verset olvasva, örülök, hogy személyesnek érzed.
aLéb