Ecetszagú ez a boldogság nekem,
belém erjedt a sok elfojtott öröm.
Elcsendesült egykor szikrázó szegem,
szép szavaidért magam már nem töröm.
Bár mar belül és bódít még a cefre,
gondolatim nagynéha rád találnak;
Megbocsájtsak? Zörgetnek egyre, egyre…
Nem változik a csend, hát továbbállnak.
Elhagylak téged! Inkább elsüllyedek
így, bátran gyötörjenek szörnyű karok,
tépjenek ketté szelek, horgonyt szedek,
takarjanak csak ölükbe a habok!
Reggelente, ha fények kacsintanak,
az aranycsíkkal úszom, hogy lássalak.
16 hozzászólás
Szia Mákvirág! 🙂
Megveszek a szonettekért, ezért is akadtam le itt.
Ha nem baj, akkor most csak "lájkolok", de úgy érzem, van miért mélyebben is elmerülnöm itt. 🙂
Most ennyi, a búvárkodás később… 🙂
Szeretettel: Kankakin
Szia Mákvirág! 🙂
Megveszek a szonettekért, ezért is akadtam le itt. Ha nem baj, akkor most csak "lájkolok", de úgy érzem, van miért mélyebben is elmerülnöm itt. 🙂
Most ennyi, a búvárkodás később… 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz más virág! 😀
Van néhány szonett szerű képződmény a múltamban, amit szépen lassan a mai fejemmel, tudásommal megvizslatva, feldolgozva aktualizálok.
Ez is ilyen.
Sokkal jobban tetszik így, bár még bőven van benne javítható rész.
Ha meg van a neoprene ruha, akkor merülhetsz, különben elég fagyos a víz!
Minden jót!
Mákvirág
Szervusz más virág! 😀
Van néhány szonett szerű képződmény a múltamban, amit szépen lassan a mai fejemmel, tudásommal megvizslatva, feldolgozva aktualizálok.
Ez is ilyen.
Sokkal jobban tetszik így, bár még bőven van benne javítható rész.
Ha meg van a neoprene ruha, akkor merülhetsz, különben elég fagyos a víz!
Minden jót!
Mákvirág
Szia Attila!
Jártam már korábban a versednél, de idő hiányában, csak az olvasásra maradt időm. Visszajöttem írni alá, mert úgy gondolom, hogy ez is egy figyelemreméltó alkotás.
Nehezen tudom megfogalmazni a lényeget, mert bő a tartalma. Az elengedés, a véglegesség tudomásulvétele, a lélek belehalása midőn felmorzsolja az egykor szerelmet. Fájdalmas beletörődés ez, amelyet végleg bezársz.
Nem bonyolítottad agyon, amitől tiszta is maradt a vers. Remek a hasonlat amellyel végig vezetsz az érzéseiden. A hangulathoz megtaláltad az igazi formát, s a lezárással minden addig leírtakat megerősítettél.
Hangulatos, érzékeny, érzelmekkel teli versed egy újabb értékes darabja a Napvilágnak.
Üdv
Zoli
Szervusz Zoli!
Köszönöm, hogy visszajöttél! 🙂
Nagyjából így van, ahogy leírtad, végigvezetted.
A forma.
Nos, abban az időben, amikor ez a vers eredetileg íródott szinte csak és kizárólag szonetteket írtam.
Elég sokat, talán 60 körül volt, mikor alávetettem őket egy vérfrissítésnek. Egy magyarszakos bölcsész lány keresett meg, hogy átnézné velem a verseimet, mit szólnék hozzá. Azt szóltam, hogy nézzük. Ezután még mindig nem tetszett mind, így sokuk a mai napig sem jelent meg sehol.
Mostanság kezdem felgöngyölíteni újra azokat, amiket még megtalálok és mai fejjel és tudással felfrissítem úgy, hogy az alap mondanivaló, s az érzések megmaradjanak.
Sokan ezt nem teszik, pedig szerintem egy korai vers gondolatai, bár lehetnek nagyszerűek, de új tudással megtámogatva, átírva egy sokkal minőségibb kategóriába helyezhetjük a művet.
Nem tudom, ki hogy vélekedik erről a dologról, de így lemérhető a fejlődésünk is.
Örülök a meglátásaidnak!
Minden jót!
Mákvirág
Szia 🙂
Úgy vagyok itt, mint ahogy aLéb verseit is olvasom, gyönyörű a szonetted, bárcsak én is
ilyen szinten tudnék valaha írni…
Nagyon tetszett !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Azt gondolom ez csak rajtad múlik! 🙂
A "szint" folyamatosan változik, hullámzik, mint ahogy az érzelmeink is, az életünk is.
Hidd el, hogy a vers eredetije ennél jóval gyengébb volt. No, nem feltétlenül mondanivalóban, hanem stilisztikailag, verstani szemmel nézve.
Most sem tökéletes, de már van közük egymáshoz a soroknak, sorvégeknek. 🙂
Örülök, hogy tetszik, hiszen a pozitív visszajelzés mindig jólesik!
(Csak hogy nálam is legyen egy óhajtó mondat 🙂 )
Bár én tudnék ennyit olvasni, mint te és a többiek! Csak ámulok, bámulok a hozzászólások számain.
Sajna ennyi időm nincs, de azért erőmhöz/időmhöz mérten olvasok és írok hozzászólásokat is.
(itt a zárójelben jegyzem meg, hogy nem mindenki válaszol rájuk…)
Köszönöm, hogy ismét vendégül láthattalak néhány gondolat erejéig.
Minden jót!
Mákvirág
Szia Mákvirág! )
Talán nem is tudod, hogy nekem milyen öröm az, ha egy jó szonettel találkozhatok. 🙂
Számomra a menedéket jelenik jó ideje, bár nem sikerült még tökéletesre írnom egyet sem.
Elmélyedtem itt. Nem kerestem hibákat, inkább a tartalomba vesztem, mert magával vitt.
Leginkább a zárás tetszett és az a szakadék, ami a felvezetés és a konklúzió alapján keletkezett bennem.
Súlyos a mondanivaló, egyediek a képek, ez nyilvánvaló.
Sok verseddel találkoztam már. Mindegyikben megmutatkozik zenei tehetséged is, le se tagadhatnád. 🙂
Ez a megélt összhatás azt vetíti elém, hogy kíváncsi vagyok további műveidre.
Remélem, más is észreveszi tehetséged. Szerintem kellene. 🙂
Csodás a szonett, de a véleményem elfogult, mert köztudott, hogy feltétel nélkül imádom a szonetteket.
Köszönöm az élményt, publikálj sokat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Kankalin!
Úgy néz ki, kialakulóban van egy apró törzsolvasói kör a verseimnél, aminek kimondottan örülök.
Szakadék az van, a vers tényleg komoly dolgokat pedzeget, bár technikailag nekem ez még nem egy kiforrott verzió. 🙂
Asszonáncokat kellene kiebrudalni a versből és a ritmust is lehetne finomítani, bár a zaklatottságát is erősíthetném, de most jó ideig nem fogok belenyúlni.
Az általad említett hibakeresésre azért kíváncsi lennék.
Örülök jöttödnek!
Minden jót!
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Mivel lejjebb jelezted, hogy átalakítottad ezt a szonettet, megpróbáltam rátalálni az eredetire.
Megleltem. Azt mondhatom, hogy ez a verzió valóban sokkal érettebb. Javításod azt eredményezte bennem, hogy talán át kellene néznem a sajátjaim. 🙂
Bármennyire azt határoztam, hogy utólag nem javítok, most mégis kedvem támadt átértékelni, átgondolni az összeset, mert nem titok, hogy én is kedvelem a szonetteket. Szeretnék előbbre jutni ezen a téren, de magam is látom, hogy éppen ténfergek.
Azt gondolom, hogy nem keresek itt hibákat, mert jelenlegi tudásom nem hatalmaz fel arra, hogy bíráljalak, hiszen előbbre jársz nálam.
Miután tüzetesen átnéztem, arra jutottam, hogy csakis tanulni lehet tőled.
Nem értem, hogy miért nem veszik észre mások, hogy érdemes elmerülni itt. 🙂
Örülök, hogy találkozhattam ezzel a szonettel. Várom a következőt, mert jelezted lentebb, hogy van még.
Addig is köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Kankalin!
A hibák megtalálása, esetleges felmerülő kérdések jelzése nem tudásszint függő.
Az átírásnak akkor van értelme szerintem, ha látjuk az előzőekben megírt versben elkövetett hibákat és a mondanivaló megváltoztatása nélkül tudunk rajta javítani, nagyobb erőlködés nélkül.
Ezt tehetjük úgy, hogy nem publikáljuk újra a művet.
Azért publikáltam újra, mert a régebbi publikáció törölve lett.
Mint írtam nem tökéletes, de nekem most az, nem akarom tovább nyüstölni. 🙂
Örülök, hogy itt jártál!
Ha meg kell találniuk, majd rám lelnek a maguk idejében, ezt nem lehet sürgetni.
Minden jót!
Mákvirág
Szia Mákvirág 🙂
Olyan nekem ez a pár sor, tömörségében villantva fel a szenvedést elejétől, amikor még nem is volt az, végéig, amikor már nem teljesen az, mint egy hangos, kiszakadó, fájdalmas sóhaj… Mint ha a megtelt vizű kádba merülnél utána alá, amely már áttetszőn piroslik… Átvitt értelemben persze: lemondva reményekről, jövőről, de így valahol a fájdalomról is… Vélt, vagy valós párhuzamokat penget bennem… Mint a jó versek általában.., Talán a művészetek egyik legnagyobb gyógyító feladata valósul meg ebben a versben is: a magány óráiban, a legsötétebb vermek szegletébe elvinni a fényt: nem vagy egyedül… Megint tettem egy lépést magamban soraidnak köszönhetően 🙂
Szeretem, az efféle mirákulumot 🙂
Szeretettel: Gabe
Szervusz Gabe!
Valahogy így, ahogy leírtad, bár még olyan nő nem volt az életemben, akiért elvéreztem volna a forró fürdőben! 🙂
Köszönöm a szavaidat, gondolataidat!
Ezek mindig erősítenek, hogy nem csak céltalan betűhalmozás, amit csinálok. 🙂
Már ezért megérte publikálnom! 🙂
Mindig szeretettel fogad a portám, ha jössz!
Minden jót!
Mákvirág
Ez a szonetted belém talált, Attila! Én is "úszom az aranycsíkkal", hogy lássam azt, aki már nem kíváncsi rám. Nagyon nehéz az elengedés.
Előbb elolvastam a szonettet, utána a kommenteket is végigpásztáztam. Kankalinhoz hasonlóan az én kíváncsiságomat is felkeltették az eddig olvasott műveid.
Őszinte csodálattal tudok felnézni Rád.
Tisztelettel: dodesz
Szervusz Dodesz!
Az elengedés bár nehéz, csak feldolgozva lehetséges.
Ebben segített anno a vers. Amikor átírtam, már nem jöttek elő a negatívumai, csak a Múzsa része maradt, ami pozitív, merthogy alkotásra sarkallt. Így a mai eszemmel nyúltam hozzá picit.
Lesznek még versek, de most eléggé sűrű az életem, így olvasni, hozzászólogatni is alig jut időm versekhez, pedig kéne. 🙂
Minden jót!
Mákvirág