Búcsúzott a nyár, beköszöntött az ősz,
Mely egy kedves férfi karjaiba űz.
Aranybarna levelek hullásával,
Szenvedélyünk bevont újra a nyárral.
Csalón tőrt rám a vénasszonyok nyara,
S nem gondoltam a téli alkonyatra.
Két karod ölelt, és nyár-meleg tört rám,
Elidőztél méhem virág illatán.
Két szemed tükrében hűsítőn fürödtem,
Bőrödet nyalva gyümölcsöket ízleltem,
Melleden fekve kitárult a határ,
A gyönyör pedig énekelt mint a madár.
De lehullott az utolsó levél is már,
Alakod is elmosódott emlékké vált.
Elmentél és veled ment a késői nyár,
Meghalt az ősz, és szívemben csak a tél jár.
4 hozzászólás
Tél a természetben és a szívedben is. Bízz benne, egyszer eljön a tavasz!
Szeretettel: Rozália
Szerencsére volt eszem, és régi szerelmem, hogy a tavasz visszaköltözzön belém:)
Köszönöm a hozzászólásodat.
Leticia
Nagyon szép, csak gratulálni tudok.
Különösen az utolsó két verszak, ami nagyon teteszik.
Ragyogó költő képekkel , és érzelmekkel teli alkotás…
üdv
Kedves
Örülök, hogy tetszett. Köszönöm, hogy elolvastad.
Leticia