megőrzöd régi szavaid
bezárod díszes üvegbe
csak nézed őket…
néha felrázod
és a sok csillogó
egykor oly fontos szó
lebegve száll alá
mint a hó
szitál a sok komoly
szigorú mondat
a sok fontos gondolat
és mind…
mind egy-egy emlék
amelyek nem rég
akkora kincset jelentettek
és látod mégis
mindet elengedted
ami itt maradt
amit most nézel
csupán üvegbe zárt visszfények
a valóság eltűnt
ki tudja hová lett
pedig milyen fontos volt nemrég
a megannyi szép
a megannyi fájdalmas emlék
de elillant mind
és itt maradtak
a lebegő
libegő pehely-emlékek
súlytalan szavak
néhány kiüresedett gondolat
csillognak még talán
kis köröket írnak
és néha ütődnek puhán
hangtalan az üveg falán
hát ennyi…
a sok nemes gondolat
a sok terv
a dühödt
és a szerelmes szavak
és lám
mi maradt…
egyetlen hang sincs
csak a csend
elnémult ez a bezárt világ
a felrázott emlék-szavak
lassan elfekszenek
egymáshoz bújnak még
kicsit melegszenek
1 hozzászólás
Szép napokat kívánok!
Szervusz Mishu!
Nem is tudom jó-e, ha érzed amiről szól, a hangulatot…. de az biztos, hogy nem baj… 🙂
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu