Bár nem harmadnapra,
de mégis feltámadt,
felkelt a felkent,
csontos, száraz keze
ökölbe szorult
agya elborult.
„kardot!”
egy huszonegyedik századi megváltás.
leszámolás.
Nostradamus jóslata
vált most valóra.
ütött az óra.
vészharang szólt,
meg a holló is, csendben,
de rá már nem figyelt senki a tömegben.
csak szaladtak nem hallgatva a józan észre,
és közben nem vették észre…
nem Jézus az, aki megtébolyult.
4 hozzászólás
Ilyen megvadult, bolond a világ. Jól sikerült a versed, Acélszív.
Gratulálok: Colhicum
Hát ez asztán érdekes vers, az biztos jól megmozgatja az ember agyát és olyan élet képek ugranak be a befogadónak, amik elgondolkodtatnak.
Érdekes épp Jézus kérted meg, "játszon" a darabodban és szerintem jól tetted.
A versz szerkezete 2 részből áll az első rész: a felkavarás, magyarázás, sokkolás…. , míg a második rész:csak az utolsó sor: "nem Jézus az, aki megtébolyult. ", melyben jelzést adsz, hogy az ember aki elvesztette az uralmát önnön maga felett.
Ügyes,ez a versekek egyik lényege, hogy megmozgassák az agyat!
Üdv:Metal Koala
Jó vers, igen, a tömeg csak megy a maga feje után, a végzete felé.
Huh, hát őszintén egy kicsit megijedtem, amikor megláttam a címet.
De aztán megnyugtattál az utolsó sorral 😀