Azon tűnődsz, mi lehet olyan különös abban a srácban?
Húszévesen kis híján elpusztult már a nyugtalan lázban.
Hiába burkoltak régi sérülései,
Választott világát tovább mégsem élheti.
Kitagadták, vonásain látod a súlyos nyomokat,
Közel áll a ponthoz, hogy kiigya a méregpoharat!
Az apja nem bocsát meg, a szégyenen nem hunyhat szemet:
A fia kiváló ember, egyetlen bűne, hogy meleg.
A fiú törte magát, próbált alkalmazkodni,
Hajlamait mégsem tudta már meghazudtolni.
Igyekezett megtalálni az arany középutat,
Teljesen visszafogta magát, színlelt nagyon sokat,
Lányokkal járt, hogy a látszatot fenntartsa,
Szülei kedvéért önmagát megcsalta,
Tagadta a tényt, amennyire lehet:
Immár bizonyosan tudja, hogy meleg.
A családból szó szerint kihajították,
Szerintük értelmetlenül tanították,
Színjeles bizonyítvány, csillogó oklevél:
Az ő büszke szemükben már mindez mit sem ér!
Sőt, kijelentették, ezentúl megvetik,
Tűrhetetlennek tartják titkolt tetteit.
Kiderült. Szent házukba többé be sem mehet,
Mindent eltűrnek neki, csak azt nem, hogy meleg.
Szegény gyerek nem érti, miért lett kitaszított?
Szomorú helyzetén néhány hű társa javított.
Ők elfogadták, mert számukra az ember a fontos,
A becsülete előttük tiszta, sosem lesz mocskos.
Tudják, barátjuk boldogságra vágyik, szeretni akar,
Amíg a többinek nem árt, a másság senkit sem zavar.
Ő nem mutogatja magát, s nem nemi beteg,
Csak békében élne a tudattal, hogy meleg.
19 hozzászólás
Köszönöm soraidat! Tényleg nagyon köszönöm!
Olyan jó olvasni, ebben a szélsőséges nézetekkel megzabolázott világban empatikus sorokat!
Köszönöm, Tamás!
Barátsággal: Noémi
Kedves Noémi!
Nagyon szívesen, igazán örülök, hogy elnyerte a tetszésed és segíthettem vele.
Van néhány meleg ismerősöm és nekem is meg kellett tanulnom az empátiát velük szemben.
Rájöttem, hogy semmivel nem rosszabbak, ugyanolyan értékes emberek, mint mi heterók.
Köszönöm az értékelést.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Versed egy igazán jóindulatú emberi megnyilatkozás. Hogy ki, hová, milyenné születik, azt nem maga választja meg. Ezért az elkülönítés-megvetés, bármilyen másság: nemzetiségi-, bőrszín-szerinti, vagy vallási szepontból, mindegy, de mélyen embertelen és igazságtalan.
Bármilyenek vagyunk, bárhová születtünk, az emberség, tisztesség, a jóindulat a fontos.
Mindig csodálkoztam, amikor olyanról szereztem tudomást, hogy utálják, mert cigány, zsidó vagy néger, így, együtt, sosem igazságos. Mindig az embert a jót vagy rosszat cselekvő embert kell meglátni mindenkiben.
Ezért örülök, hogy elolvastam a versedet. Jó, hogy megírtad. Gratulálok hozzá, de némi formabeli akadály miatt a pontozásom négyes.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen, teljes mértékben egyet értek veled.
A formában én magam is érzem az akadályt.
Bár a téma már régen ért bennem, túl gyorsan írtam meg a verset, úgy gondoltam, most jobb lesz így.
Üdvözlettel:Tamás
kedvesTamás!
Hihetettlen, hogy olyan témákrol, amihez sokan hozzá sem mernek nyulni, te micsoda jó, és egy valóban együttérző verset tudsz írni. Azt hiszem ezt nem sokan mernék megtenni, a mások véleménye véget a szezőröl, de pontosan ez mutattja meg értékedet, téged a téma jobban érdekel, mint a esetleges negativ vélemény, és már magában ez is, a legnagyobb tiszteletemet fejti ki veled szemben.
Kedves Tamás, nekem a versed tökéletes ,mert nem a szerkesztését, hanem a kifejtett érzéseket értékelem
üdv. Tóni
Kedves Toni!
Igazán örülök, hogy ismét nálam jártál, nagyon fontos nekem a véleményed.
Elhatároztam, hogy nagyon sok témáról szeretnék magamhoz viszonyítva jó verseket írni, mindig egy kicsit továbblépve.
Azt hiszem, pont ez a legjobb az irodalomban, végtelen sok a lehetőség, miről írjon az ember.
Én azt is elfogadom, hogy formailag nem hibátlan, hiszen már több hozzáértő is mondta, az a lényeg, hogy ezeket egyre jobban el tudjam kerülni.
Örülök, hogy tetszett és nagyon köszönöm a véleményed.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Élni és élni hagyni…
Minden betűvel egyetértek amit leírtál versedben! Ez a baj a világgal, hogy legtöbbször képmutatók vagyunk, nem tudjuk mi a fontossági sorrend az életben, nem tudunk szeretni igazán szívből és feltételek nélkül!
Mert mit ér az élet, mitől várunk boldogságot, ha folyton feltételekből építünk falakat köré…
Mindjárt folytatom, csak hosszú lett úgy tűnik:)
Szia Tamás!
Élni és élni hagyni…
Minden betűvel egyetértek amit leírtál versedben! Ez a baj a világgal, hogy legtöbbször képmutatók vagyunk, nem tudjuk mi a fontossági sorrend az életben, nem tudunk szeretni igazán szívből és feltételek nélkül!
Mert mit ér az élet, mitől várunk boldogságot, ha folyton feltételekből építünk falakat köré…
Mivel különb az az ember, aki "jó heteróként" éli napjait, miközben mosolyogva terrorizálja családját?! Többre tartja a társadalom azokat, akik tönkretesznek az éj csendjében feleséget, gyermekeket…
Folyt. köv.
Hát igen! Mivel nem kell látnunk, hogyan élik önkényuralmukat az otthonukban, – csendben alázva, tiporva mindazt ami fontos a létben- hangzatos mondatokkal ítélkezünk emberek felett, akik hatalmas bátorsággal kiállnak önmagukért… Felvállalják életüket, és őszintén nyitnak a világ felé! Senkinek nem kell végignézni, mint tesznek otthon, amíg nem sértik vele a privát "erkölcsös" szféránkat, nincs jogunk elítélni senkit…
Sőt talán előbb mélyen önmagunkba kellene nézni és elgondolkozni a saját életünkön, véghezvitt és meg nem lépett tetteinken!
Szeretni és elfogadni! Nekem ezt jelenti a versed!
Gratulálok a szókimondásodhoz Tamás!
/Amint látom, ma ismét fenomenális vagyok:)/
Szeretettel: Evelin
Kedves Falevél!
Igazán köszönöm neked, hogy ilyen hosszan és részletesen kifejtetted a véleményedet az írásomról.
Néha vizsgálom az embereket, így szándékosan szóba hozom a "melegek kérdését" is, és gyakran megdöbbenek, milyen sok és mennyire alaptalan előítéleteik vannak a mássággal szemben.
Ahogy írtad, egy képmutatót, egy terrorizáló zsarnokat vagy egy bűnözőt jobban elfogadnak, mint mondjuk egy meleg férfit.
A terror és a családon belüli erőszak egyébként más versemben is téma, szívesen foglalkozom ilyen kérdésekkel.
Még egyszer köszi és nagyon szívesen látlak máskor is.
Üdv.:Tamás
Kedves Jerrynostro!
A sok pozitiv hozzászólás mellett én írnék némi bírálatot is -, no nem a versedre, mert az remek, sziporkázik, minden a helyén van, hangulatilag és érzelmileg is meghatja az embert -, hanem a meleg-kérdéssel kapcsolatban.
Gratulálok versedhez!
Alberth
Egy ilyen meleg identitásnak a szüleit is meg lehet érteni. Nagy pofon az számukra, amikor szeretnék gyereküket tökéletes, boldog családban látni. A lányuk, vagy fiuk mellett gyermeküknek elfogani egy vőt, vagy egy mennyet, szerető unokákat ölelgetni. E helyett előállít egy baráttal, vagy barátnővel, akivel úgy él, ahogyan nem az Isten, vagy a természet alkotta meg. Ez az idős szülőknek kudarc, idegen dolog, hiszen ők nem így éreznek, s nem ezért nevelték fel a gyereküket, aggódtak jövőjéért, óvták, taníttatták.
Könnyű társadalmilag elfogadni egy számunkra idegen másságát, de a családban azért másképp robban a bomba. Neki is el kell fogadni a meleg gyereknek, hogy a családtagok másképp, nem ,,melegfejjel" gondolkodnak, mint ő, s ezen ne is csodálkozzon szerintem.
Szia!
Szemezek már egy ideje a címmel, mert valahogy gondoltam, hogy nem az időjárásról írsz. 🙂 A téma kényes, ritkán jelenik meg a lírában. Én alberth-tel ellentétben a versben érzek hiányosságokat (itt-ott nehézkes, és nekem a ritmus is hiányzik), a kifejtett véleménnyel viszont egyet tudok érteni, annál is inkább, mivel nekem is vannak meleg ismerőseim, sőt rokonaim.
Üdv,
Poppy
Kedves alberth!
Igazad van, egy témát mindig sok szemszögből kell figyelni.
Én sem örülnék, ha a szülő helyében lennék.
De pont azt akartam elérni a versben, hogy szélsőséges legyen, tehát az olvasó teljes mértékben a meleg fiú érzéseivel azonosuljon.
Ha a szülők oldaláról közelítem meg, nyilván egész más vers született volna.
Nem kizárt, hogy később még másképp is feldolgozom ezt a témát.
Köszönöm szépen az értékelést.
Üdv.:Tamás
Keves Poppy!
Szeretem az olyan egyszavas verscímeket, amelyek ugyan eltalálják a vers mondanivalóját, mégis nyitott kérdéseket hagy az emberben, vajon miről szólhat.
Tulajdonképpen azért is választottam ezt a kényes témát, mert nemrég spontán feltettem egy kérdést egy szülőnek:
"Hogy reagálna rá, ha kiderülne, hogy a gyereke a saját neméhez vonzódik?",
ő pedig határozottan azt válaszolta, hogy minden kapcsolatot megszakítana vele.
Ezek után egyértelmű volt, kinek az oldalára állok.
Én is érzem, hogy valahol sántít ez a vers, elsiettem a megírását, túlságosan a tartalomra figyeltem.
Azért remélem, ennél jobbra is képes vagyok, a fejlődés a legfontosabb célom.
Köszönöm a véleményed.
Üdv::Tamás
Nagyon jó vers… egyszerűen nem tudok mir mondani, pedig szeretnék
Gratulálok:Anta
Köszi szépen, kedves Anta!
Nagyon boldoggá teszel, hogy ezt mondod.
Örülök, hogy itt jártál nálam.
Üdv.:Tamás
Igazán jó lett a versed!
Sok versed ha hosszabbra is sikeredik, olyan mint egy jó regény. Nem tudsz leállni vele. Egyszerűen pörögnek az események egymás után.
Köszönöm szépen, kedves Annalich, öröm volt olvasni minden szavadat.
Igyekezni fogok, ahogy a "tehetségemből" futja.
Köszi, hogy olvastál és értékelted a versem.
Üdv.:Tamás