Szeles őszi délután volt, emlékszem.
Csontokig hatoló hideget éreztem
Lelkemben.
Ültem egy padon, feledve várakozást,
Feladva mindent, mi más,
Sosem-volt mosollyal arcomon.
Illatok élménye,
Halk szavak szépsége,
Mozdulat látványa,
Érintés hiánya,
A pillanat halála,
Gondolataim átjárta.
Keresztül minden valóságon,
Túl a képzeletvilágon,
Láttalak.
Egy pillanatra csak.
Éreztem, mindazt, mi vagy.
Hogy végül megértsem,
Teérted vétkeztem.
Szeles őszi délután volt, emlékszem.
Csendedbe merülni vágytam,
A pad rideg magányában.
Előttem messzeség,
Mögöttem távolság,
Kívülről békesség,
Legbelül üresség.
3 hozzászólás
Kedves Brasamole!
Csodálatos verset írtál, szinte tapinthatóak az érzéseid. Az utolsó versszakban az ellentét nem egészen teljesedett ki a harmadik és a negyedik sorban, de ez nem ront a teljesítményeden. Látszik, hogy kitetted elénk a lelked egy darabkáját.
Boldog új évet kíván,
Réka
Kedves Brasamole!
Egy pillanatfelvétel az életböl, és mert ezek tettszenek nekem mindig legjobban, én is mindig erről írok, ezért is köszönöm, az élményt olvasás közben. Egy rövid kis vers jutott eszembe a versed cimére, Szabó Magdátol:
"Vagyok az élő suhanás,
vagyok az élő zuhanás,
lengés vagyok, kerengés,
zengés meg visszamerengés
arra, amiről azt hazudod,
azt hazudod, hogy elfeledted,
ám én megszólalok feletted,
ám én átsuhanok feletted. "
Üdv Tóni
Kedves Réka!
Köszönöm soraid! A versvégi ellentét valójában rövidkének, és tartalom nélkülinek hathat. Nyilván ez az az plusz, amit az alkotó tesz hozzá miből másból, mint önmagából. Persze ez csak annak a pillanatnak egy szeletkéje, ami ezt a versikét szülte. Örömmel tölt el, hogy ezt a hatást váltotta ki Belőled ennek a pillanatomnak a produktuma. Nagyon Boldog Új Évet neked is! 🙂
Kedves Tóni!
Köszönöm szépen a méltatásod, megtiszteltél a pár sorral ami eszedbe jutott. Igen, ismétlem magam: egy pillanat, ami kimondva oly kevés, mégis annyi sokat ér.. nemde?
Mégegyszer: köszönöm!
Bramasole