Táncot lejt a kékszín égen Nap Natália,
Irigykedve néz feléje Felhő Flórián.
Sugarait szórva lebben Nap Natália,
Színét hagyva vált sötétre Felhő Flórián.
Mitől ilyen jó a kedved Nap Natália?
Gyerekzsivaj kacag ott lent Felhő Flórián.
Ne ugrándozz ide-oda Nap Natália!
Morcos ma a hangulatod Felhő Flórián.
Sírni fogok ezer színnel Nap Natália.
Ne áztasd az embereket Felhő Flórián!
Gyere inkább játsszál velem Felhő Flórián!
Tényleg engem kérsz meg erre Nap Natália?
Te vagy társam itt az égen Felhő Flórián!
Szavaiddal felderítesz Nap Natália.
Szédülj velem keringőben Felhő Flórián!
Forgok veled szívnek kedves Nap Natália.
Elkezdi hát égi táncát Felhő Flórián,
Mosolyogva öleli át Nap Natália.
Örömében könnyet hullat Felhő Flórián,
Szivárvánnyá simogatja Nap Natália.
3 hozzászólás
Kedves kerepke!
Habár a nyolcadik versszakban Felfőt írtál Felhő helyett, mégis kedves kis olvasmány 🙂 Az ember szinte érzi Nap Natália sugarait a szívében 🙂
Gratulálok!
Jox
Kedves, aranyos.
Felsüthetne már az égen Natália, hogy hőt is adjon! Flórián könnyei mérsékelten permetezzenek ránk!:) Jó a végén a szivárvány megjelenése!:))