Mért is mentem én itthonról el,
mért múlik el minden ami szép,
nyugalmat a szív sehol sem lel
mért oly ritkán csillagos az ég.
Hazahív engem még a honvágy
bárányfelhő otthon sokkal szebb,
friss szalmával töltött szalmazsák
azon már régen nem fekhetek.
Az utcán a lyukacsos járdák
egyik gödör a másikba ér,
régen erre mindig azt mondták:
Egy kutya kölykezni belefér.
Azokból is van otthon elég
kóbor kutya ennyi még nem volt,
mert az embernek nincs mit enni
és sok, csak az utcán csatangol.
Öregekkel van tele a város
fiatalt az utcán alig látsz,
's ahol az után pótlék elég
az még egyedül a szegényház.
Mért múlik el minden ami szép
mért van az, hogy mindenki szegény,
szomorú az utcákon a kép
sehol sincs egy fiatal legény.
Mért megy ma mindenki külföldre
mért nincs már soknak ott munkahely,
nagy bácskai ipar városból
ma az öregek városa lett.