Miért futsz? Hová menekülsz?
Utad úgyis Istenhez vezet,
bármit teszel, bárhová kerülsz,
sorsod el úgysem kerülheted.
Olykor álmodsz szép őszi álmot,
néha fekszel mozdulatlanul,
hány éjszakát kell még hálnod,
míg ver az óra múlhatatlanul.
Mert az idő korlátlan úr,
koszorúba fon egy életet,
amiben olykor gaz virul,
de néha virágot is hoz neked.
Becsüld hát a ritka virágot,
amit a sors koszorúja ad,
ékesítsd vele a világot,
és soha ne tagadd meg magad.
Miért futsz
Szerző: santiago
5 hozzászólás
Főleg a vége!Mintha e versed ars- poeticad is.Legalábbis úgy tűnik.
Üdv!
Kedves György !
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én már 1995 óta nem írtam verset,amiket eddig
beküldtem,azokat azelőtt írtam. Tegnapi próbálkozásom eredményét olvastad az
imént. Kicsit megnyugodtam, hogy talán még megy az írás.
Hozzászólásod köszönöm . Üdv santiago.
Kedves santiago ne hagyd abba az írást! Olvastam a többi versedet is, nagyon tetszettek, még ha nem is szóltam hozzájuk. Ez is tetszik,
Zsuzsi
Becsüld hát a ritkaságot, mit Isten koszorúja ad. A sors Ő Maga. Gyönyörű a versed.
Üdv: Colhicum
Momoly intelemedet szép versben foglaltad össze.
Jó volt elolvasni a versedet.
Üdvözlettel: Kata