ПЕРВЫЙ СНЕГ
Первый снег ударил залпом.
Нету худа без добра.
Хорошо, что я не запил
Нынче с самого утра.
Было больно и тревожно,
А теперь, на склоне дня,
И представить невозможно –
Снег, идущий без меня.
Не мечталось о наследстве,
А оно летит с небес.
И пленительно, как в детстве,
Сердцу хочется чудес.
Снег идёт. Летит, как небыль.
Тихо светится во мгле.
Снова люди смотрят в небо…
То-то славно на земле!
Я давно уже не молод,
Но всю ночь стою в саду…
Так встречают снег и холод
Лишь в России да в аду.
____________________________
AZ ELSŐ HÓ
Az első hó betemetett,
De a rosszal jó is jött:
Nem ittam én egy nyeletet
Reggeltől, többek között.
Persze, bántott a gondolat,
De most, hogy sötétedik,
Képzelni sem tudok olyat:
A hó – nélkülem esik…
Örökségről nem álmodtam,
Égről száll le most nekem,
És ahogy gyermekkoromban,
Csodákat óhajt szívem.
Hull a hó, mesés fehérség,
A homályban selymes fény.
Égre néz megint a népség,
Pedig földön a remény!
Rég nem ifjan, de a parkban
Künn virrasztok hajnalig…
Így fagy és hó csak pokolban
S orosz földön randizik.
* * * * *
2 hozzászólás
Hát ez igazi téli vers, kedves Dávid!
Havas tájat festett elém. Egy padon ült valaki és élvezte a hóesést… 🙂
Szeretettel: gleam
Kedves gleam, köszönöm szíves látogatásod, reakciód!
A hó is esik olykor, a részeg ember is elesik olykor…
Én – Leningrádban tanulván – sok havas hónapot átéltem,
és a tiszta hóban gyönyörködtem, sőt trojkán is ültem…
Szeretettel:
Dávid,
a rímszerész…