Padló roppan, ablak nyikkan, csizma koppan.
A kiságyban gyermek szusszan.
Az ablakon át a csillagok
figyelik a settenkedő alakod.
Nem értik, hogy miért van ma
a csizma az ablakban.
Miért vagy olyan izgatott?
A szived miért olyan hangosan dobog?
Hiszen az ajándékot Te adod!
Ez a Miklós napi éjszaka, a gyermek illatú
meleg szoba, lépteid óvatos zaja
minden évben ezen az éjen, biztosan érzed,
hogy minden más, csak talmi varázs,
ami valaha csábított,
életednek értelmet csak ez adott.
4 hozzászólás
Roppant részletgazdag és sokatmondó 🙂
Jessyrose
Köszönöm, hogy nálam jártál. Örülök, hogy tetszett.
Judit
Kedves Judit!
Szép Mikulás-verset írtál, ami lehet ünnepi és mikulási is.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Mikulás vers, igen. Örülök, hogy a nyári Mikulásként is tetszett. 😉
Judit