Mikor bemegyek a gyárba,
Olyan nehéz ráhangolódni
A kemény melós sorsára.
Mindig kedvem lenne meglógni
Cirkuszba, rétre, kocsmába,
Testemet fáradtságtól óvni.
Most is gyenge erős kezem,
Megfakult bőr fonnyad rajt’ egyre,
Mint őszi virág a réteken,
Fakul, hal, eltűnik hirtelen,
Áldozatul veszi a tél;
Én is úgy fogok eltűnni majd,
Mocskos gyárban talál a vég,
Eres kezem tollat szorít majd.
1 hozzászólás
Szia:)
Hát az érzés ismerős, az erős kéz kivételével.Az már egyre gyengébb.S talán el jön az idő, hogy a tollat sem bírja el.Nagyon átéreztem a versed, szép, és kemény!
Szeretettel:Kriszti