kiejtett kezéből az ég
zuhanok a tájjal
—
avar takar földet
zokog a fény
mély ölében
tél vár
lombját vesztett fádon
szél didereg
—
szédül bennem a csend
majd lassan elringat
míg alszom nem fáj az élet
—
de minden ébredésben
csontig égek
10 hozzászólás
Hoztad a formád, ami nekem nagyon tetszik.
Gratulálok: oroszlán
köszönöm szépen!
Azért szépek a verseid, mert belülről jönnek. Ez is nagyon tetszett!! Üdv: én
köszönöm neked is!
Kedves Andy!
szinte zuhantam én is, ezért átéltem, hogy ilyenkor nincsenek rímek, csak kapkodó képek, ahogy eszedbe jutnak, s mégis szépek…kezdek rájönni a "trükköd"-re, ha szabad ezt a kifejezést használni.
Üdv: Cal
köszi Cal! :))
Kedves Andy!
Mint egy hulló könnycsepp ez jutott most eszembe. Ne szomorkodj minden holnap rejteget újat, és jön majd jó is. Kívánom neked! A versed jó. Írj, hisz az is jó (dolog)
szeretettel-panka
köszönöm szépen!
Kedves Andy!
Erre nem könnyű mit írni.Átérezhető vers. Kicsit "mellbevágott" talán ez tetszik benne.
Ági
köszönöm figyelmed!