Minden könnycseppben
világ születik és olvad el.
Gyermek álmok, vágyak,
nagyváros köde lep el.
Takard arcom, lepel,
gyógyító álom, vágylak.
Használd, ami tiéd,
gyógyíts fájdalommal.
Szívem-szobám tele lommal,
ezt küldöm feléd.
Földrengésben épült ház
az egész kancsal élet.
Kívülről szépnek véled,
de gyenge a váz.
Léptek egyedül az utcán,
a lélek valahol nálad,
nyakamon a vértem: sálad,
most sírnék, ha nem tudnám:
Minden könnycseppben
világ születik és olvad el.
4 hozzászólás
Kedves Liz Reed,
örömmel olvastam versed, még ha keserű is, de szép rímeket találtam, és pl a földrengésben épült ház – kezdetű strófa egészen különös. nagyon szép, és a többi is jó.
Gratulálok.
Szia!
Nagyon jó gondolatok vannak a versedben. A legszebb sor: "Szívem-szobám tele lommal". A legjobban tetsző versszak az 5. és a 7.
Egyéb: "Takard arcom lepel" helyett, könnylepel-t írtam volna és a 6. versszakban mintha az "ősanyag" elé "az" akart volna kerülni. 😉
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv
JC
A könnylepel egy nagyon ötletes módosítás lenne, így még nem gondoltam rá! 🙂 köszönöm!
és az a bizonyos "a"… nos, az tényleg az:)
köszönöm, hogy olvastál:)
K
Kedves Liz Red!
Elég szomorú vers, de nagyon szépen írtad le.Jól tetted, hogy megírtad.Gratulálok!
Barátsággal:Ági