Opálkertedben a lépték nyomán méz csörgedez,
most ez is, az is vagyok szent helyeden, itt minden
nélkül, minden mindennel összeér. Természetes
elégtétel szökdel kutacsodról kutacsomra.
Sajátomnak tekinthetném ezt a harmóniát,
prűd áhítattal láncolhatnám mirigyeimhez,
rabtársa lehetnék a teremtő Szabadságnak,
olyannyira, hogy megvakulnék drága fényedtől.
Unikornis! Ellentétek egysége! Oroszlán!
Nélkülözésektől megváltott egyetlen Jászol!
Oltalmazz, hogy mindenkor hálás oltásod legyek.
4 hozzászólás
Ha mindenki egyetért, én is: egyszerűen zseniális- Újra megcsodáltam a szavak és kifejezések játékát. Bő tárházát a megdöbbentő képeknek! "A lépték (!!!) nyomán méz csörgedez" Jól indul a nap. Üdv: én
Csatlakozom az előttem szólóhoz: én is kedves eferesz !
Fantasztikusan megírtad…
Nekem pedig jól végződik a nap !
Gratulációm !
Szeretettel: Zsu
Szia eferesz!
Iszonyú keményen írsz. A szavaid sisteregnek, pattognak. Szépelgés kizárva! …, és mégis kibújik az ember, a gyarló, az esendő, a könyörgő. Meghatározó a hangvételed, s a lehető legjobb értelemben mondom: felismerhető is.
Üdv
Zoli
Kedves Zoltán!
Köszönöm, hogy tetszett a hangvétel.
Valóban ilyenek vagyunk, de a FORRÁS adott!
Üdvözletem!