Szeretlek,
Mint ménesek az iramlást.
Mint vessző a suhogást,
Néma kövek a zuhanást.
És nem szeretek soha mást…
Hiányzol,
Mint sirálynak a levegő,
A tavak fölött lebegő.
Mint fény a világtalannak,
Bozót a megriadt vadnak…
Ne feledd,
Kis gúnymosolytól remegő
Szádért titokban epedő,
Elmúlt nyaraid illatát
Vigyázó, fura figurát…
Megtudod,
Esetlen szavam mennyit ér,
Ha egyszer minden véget ér,
S az ér az óceánig ér…
Ne vádolj senkit, semmiér’…
11 hozzászólás
Kedves Antonius!
Gyönyörű képekben megfogalmazott vallomásod ismét rendkívüli élményt nyújtott számomra.
Mindig öröm hozzád benézni és olvasni.
Köszönöm!
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Pipőke!
Engem is nagy örömmel tölt el a kitartó érdeklődésed, amivel megtisztelsz.
Köszönöm Neked. a.
Kedves Antal!
Szép vallomás.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Kedves József!
Nagyon szépen köszönöm.
Üdv. a.
Kedves Antal!
Gyönyörű szerelmi vallomás csodálatos költői képekkel. Nagyon tetszett!
Barátsággal: Margó
Margó Kedves! Köszönöm. a.
Szia!
Gyönyörű szerelmes vers! Jó a felépítése, szépek a hasonlatok.
Szeretettel: Eszti
Köszönöm szépen Eszti.
Üdv. a
Szia at!
Páratlan szerelmi vallomás egyedi költői eszközökkel.
Örülök, hogy itt jártam. Van egy kis lemaradásom, de még jövök!
Szeretettel: Kankalin
Hát még én hogyan örülök, hogy látlak. Köszönet mindenért…
Üdv. a.
Háááááááááááááát, lehet, hogy nem sokáig látsz, feladom.