Fehér papírom magánya
rám vár, és nincs nekem szavam.
Az érzékelés határa
megszabja, merre visz utam.
Korlátok között minden szó.
Szabályok, titkok rendszere.
Sok dolog nem kimondható,
én ebbe pusztulok bele.
Elmondanám, de nem tudom,
pedig feszít engem belül.
Nem szólal meg a hangomon.
Nem kimondható emberül.
Halvány, elmosódott sejtés.
Mindenségem örök titka.
Elrejti majd a semmi, és
meghal az, aki kinyitja.
1 hozzászólás
“Elmondanám, de nem tudom,
pedig feszít engem belül.”
Szeretettel: Rita 🙂