Ma jó volna kicsit messze menni
– nem örökre, elég egy kiskabát –,
csak pár üres órát zsebre tenni,
s úgy futni járatlan utakon át.
Elveszni, mint kit nem is keresnek,
csak áttűnni titkon, mint őszbe a nyár.
Csuklómon – tik-tak – vernek a percek,
indulnom kéne, mert valami vár.
Ma közel a távol, megérintem,
s lábamhoz ülnek sosem járt helyek,
egyikük máris fogja a kezem,
lehet, egy pár napra vele megyek.
Hívnak a messzik, a holnemvoltak,
ma zavar a máskor jól eső csönd,
még ma jöjjön el hozzám a holnap,
kicsi és szűkös most nekem a Föld.
Ma olyan, mintha nagy vihar jönne,
vajúdó ég alatt rohan a szél.
Kitárt karokkal állok elébe,
vigyen el messze – ha hazakísér.
16 hozzászólás
De jó volt újra olvasni Téged, kedves Neti!
Lírád most is csodálatod, ahogy mindig…
gratulálok
Nagyon szép ez, Erika!
Köszönöm, kedves András 🙂
Kedves Szkitia, örülök, hogy tetszik – kösznöm 🙂
Gyönyörűek a műveid mint e vers is! Olvasása szebbé teszi bensőm rejtekének zegzugát, hol a szívem rejtőzik, keresve a szavak reményteli szépségét, és meghittségét. Mit soraidban sokszr megtalálok!
S ezt köszönöm! GaZo!
szia!
Félelmetesen lebilincselően kavarog versed! Ahogy olvastam, én is vágytam a vihart…
grat.
leslie
Szép tartalommal, jól formázott, remek verset alkottál.
Jó volt olvasni.
Szeretettel: Kata
A neved már garancia egy magasabb minőségre. Inkább azt tartom érdekesnek, hogy egyetlen sorban (második vsz. második sor) föladod a tízes szótagszámot, holott a „csak” elhagyásával, vagy a „csak múlni titkon” (tudsz Te jobbakat is) alkalmazásával elkerülhető.
Gratulálok szép munkádhoz. a.
Elringat a vers muzsikája…
Remek gondolatok, nagyszerűen kidolgozott sorok, rímek.
Gratulálok!
Szeretettel: Éva
Köszönöm, kedves Éva 🙂 Van hozzá dallam is, megzenésítették, de sajnos, itt nem tudom feltölteni :/
Igazi finom, cizelált munka, semi erőlködés, könnyedén és
izgalmasan érkezünk meg a végére-hogy elkezdődjön valami-VALAMI!
grat:ruca
Köszönöm szépen 🙂
Érzem magamban, ahogy menni-menni-menni kéne már 🙂
🙂 Örülök, hogy átmegy 🙂 Köszi!
Neti
Milyen nagyon szépen szól, válik minden megfogalmazásában, mozdulatában személyessé ez a vers. Minden nap ma van, de ez nem akármilyen ma, ez az utak, az utazások napja, és itt a nagy kérdés a hová… haza… de hová… Remek, szépen vezett vers, visz, sodor, remek rímeidben lép az idő, a tér velem, a gondolataid tiszta megfogalmazás most is magával ragad. Élmény olvasni a verseid, ezt is ugyanúgy, Neti.
aLéb
Nagyon köszönöm 🙂
Ezt menetközben meg is zenésítették (nem én éneklek persze, hanem Zsákai Lilian :)) Itt meghallgatható:
http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=104695