Jöjj vissza hozzám, azt szeretném, imát súgva térden:
Óh, te a finomak ölén is megcsiszolt drágakő;
Frigyünk után, kivel bárhol az Igének szárnya nő,
Ha így hozná a sors, egymásban létezünk – áldom hát:
Miközben tapossuk a régmúlt száműzött lábnyomát…
3 hozzászólás
Képen: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1454165358144720&set=a.1397576937136896.1073741834.100006538080327&type=1&relevant_count=1
Szép lett ez a versed kedves Fredrick!
szeretettel: Zsu
Köszönöm Zsuzsi! 🙂