Eltűnt a vörös ég.
Minden oly szürke lett.
Közelít a sötét.
Gyűlnek a fellegek.
Villám még nem táncol.
Elmélyült csend dohog.
Homlokot nem ráncol.
Csendben átkot morog.
Ha majd zúg a vihar
ordítva az átkot,
szétszórva mint avar,
ti majd mit csináltok?
6 hozzászólás
“Ha majd zúg a vihar
ordítva az átkot,
szétszórva mint avar,
ti majd mit csináltok?”
Akkor már késő.
Szeretettel: Rita 🙂
Az mindig jól esik ha megértik az embert
Nagyon Jó vers, gratulálok!
Köszönöm
Kedves Jenő!
Végig játékosságot érzek soraidban, olyan mint egy mondóka, és éppen ez adja meg a súlyát, amelyet nagyon jól kiemel a kérdő zárógondolat. Úgy hiszem, hogy ez a vers nem egy időjárási jelenségről szól, sokkal mélyebb ennél, pl. belső vívódás, félelem egy világégéstől. És én, hogy mit tennék ilyen esetben, hiszen a kérdés, mint olvasó nekem is szól: megmpróbálnék derűs maradni.
Üdvözlettel: Szabolcs
A világnak bármikor vége lehet, és úgy tűnik, hogy már a cselekvéssel is elkéstünk. Ez engem aggaszt, mert van három unokám.