A tűz, mint lángtenger gyúlt szemedben,
Fénye, mint hajnali harmat süvít önfeledten.
Érzem azt, mit sosem érezhet más,
Szemedben tündöklőn égő látomás.
Homályos könnycseppek potyognak szememből,
Érezni akarlak szívemből, lelkemből.
Fényfoltja vagy a színes éjszakának,
Cseppnyi lélegzet egy vörös rózsaszálnak.
Arcod selymesen ragyog a napfelkeltében,
Csillagok táncolnak az éj sötétjében.
A Hold egyetlen gondolata, érted énekel,
Csoda vagy a világnak, én sosem érlek el.
Csókod, mint pillangó, röppen arcomon,
Elcsuklás jelenik meg, menten hangomon.
Hajad, ha szél fújja sebesen,
Érzékin énekli, Szeretlek. Csendesen.
Olvadjunk össze, Napnak tengerén,
Legyünk egymáséi, a szerelem reggelén.
Én Te leszek, s Te Én leszel,
Együtt birkózzunk, halállal, s az élettel.
Mondj igent kedves, könnyekkel kisérve,
A bánat maradjon, kárhozatra ítélve.
Örök dallam, érzelem leszek neked,
Tündöklő fénysugárrá válik életed.
5 hozzászólás
Nagyon szép gonolatok, költői képek.
Szép a vres maga, és a mondanivalója is lenyűgöző.
grt.
pussz neked.
Anikó
Csak azt tudnám írni, amit a Kedves,
Gyönyörű lett versed!
Mondanivalója is lenyűgözött engem.
Köszönöm szépen neketek a hozzászólást, nagyon jól esett…..:D:D….
Nem biztos, hogy a bokor/ölelkezőrímek ennél az alkotásnál segítették e kiváló érzésvilágról számot adó verset (ti. elcsúsztak).
Mindez ellenére gratulálok a gondolatiságához.
Igazán megérintett.
Tamara
Kedves Tamara
Én sosem úgy írtam, hogy megfeleljen a formai elvárásoknak, hiszen összekötött kézzel, összekötött gondolatok születnek.
Mindig a hangulatom irányított…
ez így "sült" el…
Viszont nagyon köszönöm a hozzászólásodat, véleményedet….
Atreyou