Mint szürke hullámdombok közt
megülő habtaréj,
a Mosel parti halmokon
megül a köd, a dér.
Elmosódik az ív, a szög,
kontúr és körvonal,
semmibe futnak az utak,
nyirkot cseppent a fal.
Leszakadó domboldalak
makacsul meredő
szőlőtőkéi közt megáll,
pihen pergő idő.
Ünnep fonódik rá, s a prés,
a csőkígyó leáll,
némává ájul a vidék,
fáradtan néz a vár,
az éji, báli fényruha
elkopott, tönkrement,
fényfodrát hajnal oltotta,
sötét, mint a kereszt.
A táj, mint náthás, vén hobó
az utcasarkon, vár
csöpögő orral, hogy újra
ringjon a pfalzi nyár.
12 hozzászólás
Szép tájra hív kezedben a toll,
Soronként ring, s szívemig hatol
Az eleven kép, mely rímenként exponál,
S láttatja velem, mit valaha te láttál.
Tetszett a versed,láttam a tájat a sorok között.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali, köszönöm kedves soraidat, nagy örömet okoztál nekem!
A valaha nem olyan régen volt, az ünnep alkalmával.
Köszönöm!
…a Természet akár az "éji bál" Szép vers.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese, nagyon köszönöm!
Rem,ek verset írtál Irénke, olyanok a képeid, hogy kiragadni is nehéz, mert mind kedvenc lett nekem. GRATULÁLOK!!!
Szeretettel:Marietta
Drága Marietta, nagyon köszönöm, és örülök, hogy tetszett!
Kedves Irénke!
Soha nem jártam a Mosel folyó partján, – azt hiszem nem is lesz egyhamar alkalmam rá.Köszönöm,hogy bemutattad. "némává ájul a vidék, fáradtan néz a vár," mintha visszamennénk a századokban.
Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Valika,
a századok elrohannak, a várak, keresztek meg ott vannak ma is. A funkció változik időnként, az ott élő ember pedig mindig a maga boldogulását keresi. Van, ahol meg is találja, és békében él, nyugalomban, emberhez illően…
Nagyon szép ábrázolás!
Szeretettel: Eszti
Köszönöm, kedves Eszti!
Egyszerűen csodás!!! Már szinte ott éreztem magam, azon a tájon!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolt, köszönöm szépen!