Csillagtalan éj után
szül fáradt testem
hajnali harmatcseppeket.
Nyugtalan láz emészt,
bíbor vágyak karcolnak
fénytelen bőrömbe.
Nélküled nem kell csillogás,
az élet csak esztelen futás,
hamis vízben fuldoklás.
A bizonytalanság rám talált,
de élnek mélyen bennem,
még titkos óhajok;
„mert láttam mosolyod”.
12 hozzászólás
Ez nagyon szép, és szomorúsűga ellenére ott bújkál benne a remény.:)
Ölellek!
pipacs 🙂
Igen, jól látod, olyan reménykedőnek szántam…
Szeretettel láttalak: Tünde
zuzmara kedves !
Azok a titkos óhajok teljesedjenek!:)
Tetszett a versed!
Köszönöm, kedves Dóra!
Szeretettel láttalak: Tünde
Drága Tünde!
Amíg a titkos óhajok benned élnek addig nincs baj! Szép versedhez gratulálok!
szeretettel-panka!
Szeretettel láttalak, kedves Panka!
Ölellek: Tünde
A mosolyt szeretem, mosolyogni szeretek, a mosolyra emlékezni jó!:-) Enyhíteni tud!! Ühüm!:-)
Szeretettel:Marietta
Köszönöm, kedves Marietta!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Bízzál titkos óhajaidban!
Szép versedhez gratulálok, Judit
Köszönöm, kedves Judit!!!
Szeretettel láttalak: Tünde
Ezt már régebben olvastam,akkor is tetszett.
Most is…
Szeretettel:Pityu
Örülök, hogy tetszik…
Szeretettel láttalak: Tünde