Ich wollte sagen, der Tag wacht langsam auf,
im Strahl hat sie sich versteckt, unter Laubbaum,
und der lauwarme Regen sanft klingelte,
auf die Blätter fallend, bisschen zitterte,
und auch dass, das die Drossel einsam wartend,
auf die Bank gesprungen, und im Kreis jagend,
und an Fliedern, die Regentropfen flimmern,
und die Maiglöckchen hab‘n, viele Geschwister,
und das Wasser hat den süssen Duft gelockt,
doch auf dem kahlen Ast, eine Taube hockt …
Ich wollte sagen. Aber jetzt kann ich nicht,
weil die grosse Stille, auf mein Schultern sitzt …
Fordította Mucsi Antal
Csend ül…
Mondani akartam, hogy ébredt a nap,
sugárban lopózott lombos fák alatt,
és a langyos eső csendben csengetett,
levelekre pottyant, kicsit reszketett,
s azt is, hogy a rigó magányosan várt,
aztán padra ugrott, nagy körökben járt,
s hogy az orgonákon megcsillant a csepp,
és a gyöngyvirágnak sok testvére lett,
és a víz hozott egy édes illatot,
de a kopasz ágon galamb gubbasztott…
Mondani akartam. De most nem tudom,
mert épp ez a nagy csend ül a vállamon…
Nagy Ilona (pirospipacs)