Mikor egy napnak vége,
s pár lépéssel közelebb jön
a hízelkedő holnap,
aranyával bevon mindent
a csöndesen búcsúzó Nap.
Lassul a vér ereimben,
szelíden hömpölyög,
mint öreg folyó, járja
útját szerveim között.
Olyan vagyok itt legbelül,
mint kívül az időtlen világ,
örökkévalóba fényesedve
nézek fölfelé, mint a fák.
Nem születik sírva, és nem
hal meg bennem semmi,
elég most némán
magamból kifelé lesni,
hinni, hogy ezen a viágon
mindennek fénye van,
s hogy a rozsda is rajtam…óarany
3 hozzászólás
Gyönyürű, Zsuzsi! (A 3. sorban a névelőt javítsd!)
Nagyon szép ! Olyan igazi aquarius-i, de mégsem egészen mert megbékéltebb, talán derűsebb bizony az óarany az nagy érték, értékesebb a legfényesebbnél a hivalkodóbbnál, olyan igazi belső érték. Mindig csodáltam Benned azt a következtes, gördülékeny stílust, a belső ritmust és dallamot, ami igazán bizonyitja, hogy költőnek születni kell. Te annak születtél.
szeretettel fefo
Köszönöm mindkettőtöknek! Szeretettel: Zsuzsa