Ha megtépik szivedet szavaim,
Ne haragudj rám,kedves.
Gyógyirt szórnak rá csókjaim,
S nem lesz a szemed nedves.
Ha megmarják lelkedet szavaim,
Ne legyél szomorú,kedves.
Sebeid bekötik izzó vágyaim,
Mik érted égnek igy,kedves.
Már te is sebet vágtál párszor
A vérző és fájó szivemen.
De megbocsájtom neked százszor
Mert te vagy nekem a mindenem!!
8 hozzászólás
Kedves Székelyke!
Aranyos, megbocsájtó ember lehetsz!…:)))))
S tudsz is bocsánatot kérni, ami szép tulajdonság!
Tetszik a versed, különösen az utolsó versszak fogott meg!
Gratulálok!
sólyomlány!
Kedves Szekelyke!
A hatalmas szeretet miatt egyszerűen magával ragad minden sorod! Nagyon szépen megfogalmaztad ezt a verset!
Üdv: barackvirág
Kedves székelyke!
Ilyen bocsánatkérés után egy igazi kedves nem tud haragundi! 🙂
Ráadásul a versből kiderül, hogy te is megbocsátó jellem vagy!
Gratulálok!
Alberth
Kdves Székelyke!
Tanulságos, és nagyon megható a szerelmes versed. A megbocsátás nagyon szép tulajdonság.
Üdvözlettel: Kata
Kedvesek vagytok és köszönöm mindenkinek a hozzám irt sorokat.
Szia!
Ilyen bocsánatkérő verset csak egyszer kell egy "Kedvesnek" olvasnia…
Gratulálok, azt hiszem – ha engeded – páran fel fogják használni "saját részre" :)))
Jodie
Köszönöm Jodie a hozzám irt szavakat,és használjad ,használjátok nyugodtan ,üdv:Szekelyke
Kedves Székelyke!…
Szép ez a bocsánatkérő írásod is!…
Tetszenek a rímeid a tartalom és a forma is…
Gratulálok!…Lyza