A karvezetőnek, Dávidnak zsoltára, húros hangszerekre:
Kiáltásomra válaszolj, igazságomnak Istene!
Nyílj ki nekem a nyomorúság fölött,
könyörülj rajtam és hallgasd meg imádságomat!
Emberfiak! Vajon meddig tarthat az én
dicsőségem? A gyalázatig?
Az ürességet szeretitek és
keresitek a hazugságot.
Hát tudjátok meg, hogy elrendeli az Úr
a kegyest magának, s amikor hozzá esedezem,
meghallgat engem az Úr!
Dühöngjetek, de ne vétkezzetek,
szívetekkel is vitázzatok,
ám az ágyban némuljatok el!
Áldozzatok igaz áldozattal és
bizakodjatok az Úrban!
Sokan mondják: "Ki mutat nekünk jót?"
Tedd próbára arcodnak világosságát rajtunk, Uram!
Több az én boldogságom azokénál, mint akiknek
hirtelen sokasodott meg gabonájuk és boruk.
Békességben fekszem én le és el is alszom aztán,
mert te vagy Uram egyedül az én otthonomnak biztonsága!
*
לַמְנַצֵּ֥חַ בִּנְגִינ֗וֹת מִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃
בְּקָרְאִ֡י עֲנֵ֤נִי׀ אֱלֹ֘הֵ֤י צִדְקִ֗י בַּ֭צָּר הִרְחַ֣בְתָּ לִּ֑י חָ֝נֵּ֗נִי וּשְׁמַ֥ע תְּפִלָּתִֽי׃
בְּנֵ֥י אִ֡ישׁ עַד־מֶ֬ה כְבוֹדִ֣י לִ֭כְלִמָּה תֶּאֱהָב֣וּן רִ֑יק תְּבַקְשׁ֖וּ כָזָ֣ב סֶֽלָה׃
וּדְע֗וּ כִּֽי־הִפְלָ֣ה יְ֭הוָה חָסִ֣יד ל֑וֹ יְהוָ֥ה יִ֝שְׁמַ֗ע בְּקָרְאִ֥י אֵלָֽיו׃
רִגְז֗וּ וְֽאַל־תֶּ֫חֱטָ֥אוּ אִמְר֣וּ בִ֭לְבַבְכֶם עַֽל־מִשְׁכַּבְכֶ֗ם וְדֹ֣מּוּ סֶֽלָה׃
זִבְח֥וּ זִבְחֵי־צֶ֑דֶק וּ֝בִטְח֗וּ אֶל־יְהוָֽה׃
רַבִּ֥ים אֹמְרִים֮ מִֽי־יַרְאֵ֪נוּ֫ ט֥וֹב נְֽסָה־עָ֭לֵינוּ א֨וֹר פָּנֶ֬יךָ יְהוָֽה׃
נָתַ֣תָּה שִׂמְחָ֣ה בְלִבִּ֑י מֵעֵ֬ת דְּגָנָ֖ם וְתִֽירוֹשָׁ֣ם רָֽבּוּ׃
בְּשָׁל֣וֹם יַחְדָּו֮ אֶשְׁכְּבָ֪ה וְאִ֫ישָׁ֥ן כִּֽי־אַתָּ֣ה יְהוָ֣ה לְבָדָ֑ד לָ֝בֶ֗טַח תּוֹשִׁיבֵֽנִי׃