NÉLKÜLED
Szélben táncoló érzések,
Vulkáni lávafolyam,
Előretör,
Engem meggyötör.
Napban robbanás.
Fényesedik.
Engem el is veszít.
Tengerben szélvihar.
Kiabál.
Engem megtalál.
Zord, hideg, hűvös.
Meleg, fényes, kellemes.
Taszítanak az érzések, élmények,
Szánom, kik csak vesztenek.
Hideg Hold érintette
Meg vállamat,
Kinyújtotta a Nap
Fényes kezét,
S megsimította államat.
Szavak tolulnak fel bennem, s én nem tudok
Szakítani,
Ragaszkodó vagyok,
Láncok szorítják lelkeimet,
S szívemet meg fogják csonkítani.
Fényekben játszom
A simogató rét
Lágy ölelése közepette,
Sietek az ítélőszékhez,
Hol testemet a Setét már eltemette.
Szerelmemre gondolok,
Pedig a sirály acélfogaival Rám vicsorít,
A meleg dunnák közé gondolom érzéseim,
De Valaki onnan kiszorít.
Zord, hideg, hűvös?
Meleg, fényes, kellemes?
Kiabál az Igaz szolgája,
Körbevesznek a bűnös fellegek.
Tengermély odúban ülök,
Mint régen Jónás a bálnában,
Őt nézem, és hópihék táncolnak szerte,
Nem zavarom meg álmában.
Keresem, keresem azt az Igaz fényt,
Mely csak meleget sugároz,
Botladozom fekete lángok közt éneklő bárddal,
De a sok mocsok csak besároz.
Síró falak mellett halad el egy elhagyatott,
Kard nélküli vitéz,
Messze távolban, kurrogó macskák közt dalol,
A félelmetes, sakál arcú ítész.
Hová vezet ez az út,
Ez egy nagyon mély,
Kövekkel borított katlan,
Oly’ szeretlek, oly’ kívánlak,
S mélyen vannak a szavak,
Hogy kimondhatatlan.
Zord, hideg, hűvös!
Meleg, fényes, kellemes!
Mind-mind átjárja lelkemet.
Vulkáni lávafolyam,
S napban robbanás,
Tengerben szélvihar,
De mindez csak látomás.
Égő kopják jelzik az út végét,
Hol az én életem elszakad,
Egyedül, nélküled baktatok,
S egy üvöltő kép mindig megzavar.
Te…
1 hozzászólás
Csodálatosan "vársz" Valakire…
Jönni fog… tuti..
Andalítóan szép a versed, gratulálok..))
Üdvi:d.p.