Ez az élet egy nagy korsó
Mi bánatunkkal van tele.
Kiönteném de nem lehet,
Csak leinni tudok belöle.
Addig nyelem,mig már érzem
Egy csöpp sem fut le torkomon
S akkor tudom ,jön a halál,
Hogy telt korsómmal koccintson.
Gyere,legény ,igyunk együtt.
Én nem akarom ,hogy veszitsél.
Fenékig idd azt a korsót,
Mert ha nem hát vesztettél.
Behunyt szemmel nyelem tovább
Az élet kemény koktélját.
A fájdalmaktól szét tört lelkem
Még nem adja fel a csatát.
[IG_KITOLT]
8 hozzászólás
Köszönöm a versedet, mert nagy erő árad belőle, biztatás, ami nekem most pont kell.
Hanga
Tetszetős vers,könnyen magunk elé képzeljük a korsót és a halálig tartó bánattal,bánatokkal való harc.
Én tapasztalatból mondom, soha nem szabad feladni a csatát.
Ezenkívül tetszik van benne erő és tisztaság is.Jól emészthető. Ügyes!!
Üdv:Metal Koala
Köszönöm ,és örvendek .hogy tetszett
Nagyon tetszik a vers nagyon jó! Olyan mint én,sose adom föl még akkorse ha már semmi értelme a csatának!! De talán nem is szabad föladni mert talán egyszer mégis célhoz érsz!
Nagyon köszönöm a hozzám irt szép szavakat,tisztelettel,Szekelyke
Kedves Székelyke!
Ne is add fel a csatát! Amíg ilyen verseket írsz, nem lehet olyan reménytelen a helyzeted:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm a hozzám irt szavaidat,tisztelettel :Szekelyke
"A Fájdalmaktól szét tört lelkem,
Még nem adja fel a csatát."
Ezt a két sort emelném ki eme nagyszerű versből. Gratulálok hozzá. És persze Sose add fel! 🙂
Üdvözlettel:
Sixay