Végtelen erdők titkaiban vágtázok a hű táltos paripán,
halkneszü tölgyfák árnyaiban meglátom az ősi elődeim arcát.
Súgva regélik a Fény szavait,
már várnak az Isteni Rend kapujánál.
Nézem az égi erőd falait,
hát nem mehetek be, ha fél a szivem…
Kedves Cicila!*
Mindig örömmel tölt el, mikor "összefutunk" itt, a Nap.-on! Ez a vers nem álom. Ez valóság, csak nagyon távol van. Pontosan bennünk, a lelkünk mélyén.
Köszönöm az értékelést, és örülök, hogy benéztél.
Üdv: B.Bálint
2 hozzászólás
Nem esik nehezedre írni egy-két rímelő sort…:)
Álmodni szoktál ilyeneket, vagy ébren álmodsz? Netán álmodozol? 🙂
cili:)
Kedves Cicila!*
Mindig örömmel tölt el, mikor "összefutunk" itt, a Nap.-on! Ez a vers nem álom. Ez valóság, csak nagyon távol van. Pontosan bennünk, a lelkünk mélyén.
Köszönöm az értékelést, és örülök, hogy benéztél.
Üdv: B.Bálint
* elnézést a szójátékért 🙂 /nem hagyhattam ki…/