bőröm alá befészkeli magát a fagyos szél,
váj utat magának
és a nyomába furakodó kegyetlen vírusok lassan,
tudatosan felzabálnak.
Elszántan,
élvezettel marcangolják testemet,
érzem, elhagy minden erőm,
a hideg ráz,
sejtelmes félhomályban előbújnak szellemek,
rémeket fest körém az iszonyatos láz.
Gúnyosan kacagott fáradt képembe a halál,
értem jött sietve,
kinézett magának,
csontujjaival megragadva vonszolt maga után,
sápadt arcomba ordította:
Odafenn már várnak!
Vijjogva robog az elkeseredett idő,
hadba állnak felfegyverkezett vitaminkatonák,
tántorogva oszlásnak indul a fekete felhő,
s a perzselő láz is megadja magát.
Még hátamon víg táncot jár a dermesztő hideg,
a fák már tavaszról szövik édes álmukat,
fáradtan, elcsigázva, némán ébredek,
várom, hogy múljon el ez az őrjítő pillanat.
4 hozzászólás
Hmm.. influenzáról verset írni… Nem akármilyen ötlet! A Dátum alapján remélem, legyőzted a galádot. Jó egészséget neked!:)
Örülök, hogy itt jáűrtál. Olyan ismerős a neved. ???? :-)))
Gratulálok!
És csatlakozom az előttem szólóhoz.
Jó egészséget és sok-sok kellemesebb témát kívánok.
Ezt is jó volt olvasni.
Szeretettel:Béla
Köszönöm kedves Béla, Örülök, hogy elnyerte tetszésedet. 🙂
Szeretettel: Györgyi