Jaj, mennyi szál köt egy utcához,
ha életünk tanúja volt…
Elvirágzott por és cement
hatalmasnak hitt iskolám,
megfeketedett, összement
az évek rontó folyamán…
egykori méltósága bár
megtört, de szívemben rekedt,
s megrázó a felismerés,
nem ő volt nagy – csak én kis gyerek…
Nagykörút sarkán gesztenyés
melengette kályha felett
dermedt kezeit; gyümölcsét
zacskókba mérte, és nyesett
kesztyűből kifeslő ujjal
kapkodott forró szemeket,
kis lapátjával hol az árut,
hol parazsát kotorva meg…
Kies ligetben templom állt.
Nem körmenet vitt csontokat,
de víg búcsúk helyévé vált,
kacaj fodrozott lombokat,
tömeg hömpölygött, móka szállt,
tükrös szív volt a hódolat,
s dévaj legények forgattak
farra csapó fakanalat…
A templom sötét hűvösébe
elvétve tért csak be a nyáj,
s tömjén illatú köntösébe
burkolta zárkózott magány.
De kint tombolt, virult az élet,
bár peremváros útzaján
ott ringott még a sebzett ének;
költőnk szava a Gát utcán…
Ó, mennyi szál köt egy utcához,
ha életünk tanúja volt!
Hogy jajdulunk a változáshoz,
mely emlékmorzsákat rabolt!
Foghíj beépül, festés mást hoz,
s az már nem vonz, át nem karolt…
léptemet mégis visszahúzza
szép ifjúságom – Mester utca…
23 hozzászólás
Kedves Irén!
Az idők során megszépülnek az emlékek, talán azért mert tudjuk, hogy már csak emlék marad…
Gratulálok szép versedhez, Judit
Kedves Judit!
Ennél már csak az szebb, ha az emlékek nem szépülnek meg, mert valóban szépek voltak…
Köszönöm véleményedet!
Szeretettel Irén
Kedves Irén!
Johann Nepomuk Nestroy idézetével kezdem el:
"Az a valóban boldogtalan ember, aki a szivének üres falait, még az emlékek szinek képeivel sem tudja feldisziteni"
Igen, az én szivem falai tele vannak rakva azokkal a morcos, poros, sáros képekkel amelyek az otthonra a gyerekkorra emlékeztettnek, csak az az érdekes, mi rajta már nem vagyunk morcossak, az utca se nem poros, se nem sáros, hanem mindenhol egy kis valami csillog, ammit az idő annyira megszépitett. Ez valami csere üzlet: A mi elmult szépségünk ott van a képeken, az akkori morcosság, a por, a sár az pedig ma mind rajtunk van.
Jó volt visszaemlékezni.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Az idézet kétségtelenül nagyon találó. Az én falam tele van képekkel, mert az élet nem tagadta meg tőlem a fordulatokat…
Van, ami csillog, van, ami kevésbé, és bizony por is hull rám néha, ha visszagondolok…
Nagyon örültem kedves soraidnak.
Köszönöm!
Irén, ezeket az "elbeszélős" elmesélős verseket te nagyon jól csinálod. Semmi fakszni és mégis ott vagyok én is, és tisztán látok mindent. Úgy gördül, mintha csak mondanád. Ez benne a legszebb.
Kedves szusi!
Szeretem az elbeszélő stílust, közel áll hozzám. Írásban is a nagyobb lélegzetű dolgok állnak jól nekem, (azt hiszem). Ha meg nem gördülékeny, akkor nem lehet jó (szerintem).
Örülök, hogy ez a véleményed!
Köszönöm, hogy írtál, és olvasol. Mindig érdekel a véleményed.
Szeretettel Irén
Jó kis elbeszélő költeményt írtál. Szemléletes, gördülékeny, olvastatja magát. Nem utolsó sorban
veled együtt utazik az olvasó a /saját/ emlékek vonatán /is/.
Nagyon tetszett!
BÚÉK!
Kedves Zsanett!
Nagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy tetszett, és emlékeket idézett Nálad is…
BUÉK !
Kedves Irén!
Nagyon szépen emlékezel mintha belőlem írtad volna meg az érzéseket, annyira közel áll hozzám ezen érzés, és gondolatvilág. Nagyon örülök, hogy olvashattam, és így engedtél bele pillantani kedves érzésvilágodba!
Üdv: Zoli!
Kedves Zoltán,
köszönöm, hogy olvastad. Mindig jó kicsit nosztalgiázni, én fontosnak is tartom időnként, hiszen leginkább így őrizzük meg emlékeinket, vágyainkat, és tapasztalatainkat.
Örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk erről.
Szeretettel Irén
Hajrá Frady!
Tetszenek plasztikus képeid,mert számomra tényleg átjött a "nosztalgia".Grt.Z
Kedves Zarzwieczky!
Igazság szerint nem ott születtem, de tizenhét évet éltem ott, úgyhogy igen, hajrá Fradi!
Köszönöm kedves soraidat!
Szeretettel Irén
Szia!
Versed minden sora emlék, tele noszatlgiával. Tetszik!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Nagyon szépen köszönöm!
Szia Irén! 🙂
Az sóhaj magával ragadott, én is érzek ilyeneket, nem is csak néha.
A cím és a tartalom párhuzamosak, szerintem nagyon jól sikerült! 🙂 Amint olvastam, egyszerre két helyen jártam. Ott voltam veled, meg azon a helyen is, ami az én nosztalgiám.
Fájóan szép képekkel idézed a múltat, eszközeid kifejezőek. 🙂
A konklúzió szívbemarkoló annak, aki mindezt átérezte. Nekem markolászó volt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon örültem véleményednek.
Szeretek nosztalgiázni, mint általában mások is, és az a szerencsém, hogy a szép emlékek túlsúlyban vannak a rosszakkal szemben.
Köszönöm, hogy írtál!
Kedves Irén!
Nem is értem, hogyan kerülte el figyelmemet ez az alkotásod? Az emlékezetünkben állítólag minél idősebb az ember annál inkább élesednek a képek .A korábban történt események, hamarabb felvázolódnak,mint a közelebbiek. Lehet, hogy 20 év múlva teljesen átélhetjük?:-)
Szép emlékezés, nosztalgia. Gratulálok!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Az biztos, hogy az évek múlásával ismét a gyermekkor felé közelítünk… a másodikhoz.:)))
De az elménk, tartok tőle, nem csiszoltabb lesz, hanem rozsdásabb. Pesze ez sincs kőbe vésve.
Köszönöm véleményedet!
Szia!
Elszeretném mondani, hogy kár, hogy 10-t nem lehet adni. Mielőtt a program eltűnteti a hsz.-met, addig megpróbálom röviden összefoglalni..
Mindig is – a saját verseimben -arra törekedtem, hogy értelmes legyen. Legyen felfogható tartalma és fejezzen ki valamilyen érzést, mondanivalót. Fontosnak tartom, hogy ne kesze-kusza szófüzérekkel késztessük az olvasónkat valamilyen megoldás keresésére, legyen az a vers lírai és főleg Magyar!!!
A versedben mindezt megtaláltam. Köszönöm. Sokat vadászik az ember, mire ilyen művet talál.
Szeretettel
((Zoli
Kedves Zoli!
Elkényeztetsz véleményeddel. És még súlygyarapodást is okozol májam tekintetében…:)))
Nagyon örülök, hogy olvastad és véleményt írtál. Köszönöm szépen!
Szeretettel Irén
Kedves Irén! Szép. Néha a régi emlékek, elevenebbek mint a tegnap történtek. Gratulálok! Ági
Kedves Irén!
Szép nosztalgia."Megrázó a felismerés,nem ő volt nagy – csak én kis gyerek…"
Ezt a sort máshogy már hallottam egy nekem kedves rokonomtól, így én is nosztalgiáztam most.Kellemes volt olvasni a versedet.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági, azt hiszem, egyszer, – ki ekkor, ki akkor – rádöbben, hogy a dolgokat másképp látta gyermekkorában. És ezt konkrétan, felismerésként érzi, nem csak úgy közhelyként ismételgetve.
Rokonod már áteshetett ezen az élményen. Mellbevágó érzés…