úgy érzek majd veled, hogy önmagamból tépek
könnyet törölni kis emlékfoszlányokat,
múltamból hasítok fel gyolcsnak hintaléted
sebeit kötni, és kérlek, hogy elfogadd,
sínnek egykor acélos akaratom vázát
megtört csontjaidhoz segíteni hajtom,
léleklángjaimba, hogy lázadban ne fázz át
belefoglallak, hogy lelked megmaradjon,
víg estéim hűs forrásaiból itatlak,
örömeimből gyúrt kenyérrel etetlek,
hogy láss, száz évig gyűjtött fényeim mutatnak
új utat sötétbe forduló szemednek,
maradj itt, magadért, véletlen se miattam,
hisz üres árnyam dől a korhadt keresztnek,
nincs semmim már,
csak egy,
és mindent odaadtam:
egy szívdobbanás, a legutolsó, legszebb…
30 hozzászólás
Szia aLéb!
Ez a versed nagyon „eltalált”, akárhányszor olvastam, a második sornál könnyezni kezdtem, s ez mindvégig tartott. Talán ennek az lehet az oka, hogy nálam egy ideje az év utolsó hónapja a mai nappal kezdődik, tehát most érzékenyebb vagyok. Gondolataid úgy szólalnak meg bennem, mint valami síron túli üzenet, ami életben maradásra ösztönöz. Bennem is így játszódik sok minden, persze szavakba önteni képtelen vagyok, de pontosan ezt érzem. Az emlékek itt vannak, hol erősítenek, hol gyengítenek, ez permanens. A záró szakasz azért ütött jókorát, mert amit ott leírtál, valóban átéltem 2007. augusztus 27-én. Pontosan így. Az utolsó szó, a legutolsó szívdobbanás… sosem tettem a legszebb kategóriába, pedig ami akkor történt, tényleg az volt. Négy év után tudatosodott bennem versed által.
Gyönyörű, feneketlen mélységű, utánozhatatlan.
Szeretettel: Kankalin
Nagyon köszönöm neked, Kankalin, hogy átengedted magadon a verset, és az így szólalhatott meg benned. Köszönöm a szavaidat, örömmel látom, hogy tudott adni valamit a vers.
aLéb
Ez nagyon szép lett…. nagyon szép… és szomorú.
Kedves Szandra, örülök, hogy itt jártál, köszönöm a hozzászólásodat.
aLéb
Ennél többet már adni nem lehet. Talán nem is kell…
Gratulálok a versedhez, lebilincselő gondolat.
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta, köszönöm, hogy olvastad a versem, és örülök, ha tetszett.
aLéb
Vannak olyan dalok, versek, amelyet akárhányszor meghallunk, elolvasunk, könnybe lábad a szemünk. Ez a vers, nekem…olyan.
Szusi, már megérte megírni. Köszönöm érzékeny olvasásodat.
aLéb
Kedves Aléb!
Nehéz szavakat találni. Nekem olyan ez a vers, mintha egy általad szeretett ember akarna halálba menni és te marasztalod ezzel a fájdalmasan szépen megírt sorokkal, és az utolsó szív dobbanásoddal. Nehéz ilyet átélni, megélni, nem is írom tovább kavarog bennem annyi minden.
szeretettel-panka
Szia Panka! Örülök, hogy a vers érzelmi hatása ezt a reakciót váltotta ki belőled. Valóban, a vers értelmezhető így is, és bár ez a "legszéle", de benne vannak ezek a gondolatok a sorokban.
aLéb
Kedves aLéb!
Már tegnap elolvastam a versed kintről.Csak hümmögtem.Már nem tudok olyat
írni amit eddig ne írtak volna.Mellbe ás húsba vágó vers.Az utolsó két sor gyönyörű.
Üdv:Ági
Ági, köszönöm a szavaidat, örömmel veszem, hogy olvasol.
aLéb
Szia Béla!
Napok óta foglalkoztat a gondolat, hogy egy cikket írja az öngyilkosságról, mert ijesztőek a mostani statisztikai mutatók. Csakhogy nem tudok mit kezdeni a témával, mert nem ismerem sem a folyamatot, sem azt, hogy mi viszi rá az embert ilyen tettre. Talán, ha szokásos módon a saját gondolataimból indulnék ki, mint eddig minden cikkemnél, esetleg célhoz vezethet. Van véleményem, nem ítélem el azokat, akik megteszik, de nem tartom jónak, sem megoldásnak ezt a fajta reakciót.
Ha esetleg megírom a cikket, megengeded, hogy mottónak innen, Tőled idézzek?
"maradj itt, magadért, véletlen se miattam"
Ez volna az a mondatod, amit zászlómra tűznék. Lehet, hogy nem jól gondolom, de úgy éreztem, verseddel nekik üzentél. Azoknak, akik nem látnak kiutat. Aggódás és féltés hallatszik soraidból. Értük. A többi emberért. Azokért, akik még nem tették meg, de gondolkodnak rajta.
Mély tiszteletem, és gratulálok!
Szia Zoli!
Nagyon nehéz témát választottál, de ismerve téged, megoldod, talán lehnagyobb veszélye mégis az érzelmi elköteleződés lesz. Ahogy lejjebb Pankának írtam, valóban benne van ez a gondolatkör a versben, és örülök, ha összeért a te aktuális témáddal. Természetesen bátran használd a verset, idézz belőle kedved szerint, köszönöm, megtisztelsz vele.
aLéb
Szia! Én szívből jövő féltést érzek, és a gyönyörűen megfogalmazott gondolatok fura szórendjében pedig a szeretteit féltő ember elméjének tehetetlen "őrületét". Mikor érzi, hogy nagyon meg kellene menteni valakit, de tudja, hogy ez szinte lehetetlen, ha az a valaki meg nem akarja ezt. Nagyon tetszett.
Hanga
Köszönöm szépen, Hanga, talán valóbana "féltés" a legjellemzőbbb érzelem ebben a versben. Örülök, hogy itt jártál!
aLéb
Drága aLéb!
Az előttem szólók már kivesézték írásod… Figyeltem kiből, milyen gondolatokat váltottál ki és itt lehet lemérni kinek milyen az érzelem-világa. Nagyon sokféle módon lehet megfogalmazni, hogy mi a szeretet. Lehet gyönyörű színeket aggatni rá, megható szavakkal érzékeltetni, pedig az igazi szeretet ennél sokkal, de sokkal több… Az igaz szeretet fáj… és én ezt fedezetem fel írásodban.
Elnézést a bőbeszédűségért! Próbáltam megfelelő szavakat találni a gondolataim kifejezésére, amit versed kiváltott, de nem igen ment!
Nagyon ütős írás, az biztos!!!!
Szeretettel olvastam: Tünde
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásod, Tünde, valóban így van, sokfélék vagyunk, sokféle érzéssel, és sokféle reakcióval. Örömmel láttalak.
aLéb
Ó aLéb!
Kedves féltés,
Megható, magávalragadó önfeláldozás!
Bár nekem egy ponton hibás…
Maradni valakinek önmagáért?
Miért?
Persze ez csak költői fordulat volt, értem én,
Mert; azért az utolsó szívdobbanásért…
Feledhetetlen versedhez, többször visszatértem,
Minden elismerésem…
Köszönöm szépen Dóra. Most azért elgondolkodtattál :-), ezért külön köszönet.
aLéb
Kedves aLéb!
Tetszik, ahogy rávezeted az olvasót az öngyilkosság értelmetlenségére. Szépek a képek, jók a rímek (vázát, ne fázz át), idézni kell, hogy további kommentet tudjak írni: "víg estéim hűs forrásaiból itatlak,/örömeimből gyúrt kenyérrel etetlek", de a folytatás se kutya.
Artúr cikkét ia olvastam, és tetszett. Abszolút beleillett az említett idézet. Csak gratulálni tudok Neked!
A.
Kedves Andrea, köszönöm szépen a hozzászólásod.
aLéb
Bizony. Talán napok kérdése és változás áll be… Tetszik a versed. Gratulálok!
Köszönöm, István!
aLéb
Ez nagyon szép, Kedves aLéb!
Hihetetlen szavak, gondolatok!
GRati…
Dini, nagy örömmel láttalak! Kösz!
aLéb
Oltalom, törődés, gondoskodás, végtelen szeretet… nagyon szépen megfogalmaztad.
Köszönöm, Csaba.
aLéb
Megérdemli az ötöst. Az egyik legjobb vers amit ezen a portálon olvastam.
József, (vagy ha úgy tetszik, lancelotbéka), köszönöm, hogy olvastál.
aLéb