Tűzviadalban a vágyunk, nem lehet oltani sem már;
paplan alatt a világ, édes a kéj ami él…
Combjaid isszák csókjaimat kitakarva a szent-vár;
nyelvem a kelyheden és, ízed imádva remél…
Elveszed azt mi tiéd és lüktet a szádban a létem;
bársonyos ajkaidért édesen újra kinő,
majd a gyönyörben alél, úgy robban az álmom a fényben.
Nyugszik a szív szava… és ringva megáll az idő…
1 hozzászólás
egy kissé erotikus, de hát miből is áll a szerelem?
Mindensetre tetszett!
Barátsággal Panka!