lelkem megremeg,
sötét éj leple borul rám,
mit bánom én, ez az én hazám,
elűzni magam semmiképp nem hagyom,
ha kell az életemet is feláldozom.
Meddig kell, hogy tűrjön még a nép,
rágcsálja naphosszat száraz kenyerét?
Ünnepi asztalára sem jut más,
csak egy tál hamis gulyás.
Az már csak hab a tortán,
amit nap mint nap lenyomnak az ember torkán,
idegesen topogva, már nem kiabálva,
reggeltől estig a végrehajtóra várva,
feladhatom minden tervem,
már rég elvették a jókedvem
pöffeszkedő nagyurak,
kik úton útfélen belém taposnak.
Egyre jobban szorul már a hurok,
az adósság csak nől, belebolondulok,
egy élet munkája a semmibe fakul,
elbánnak velem igaztalanul.
Tenyerem kérges, arcomon mély barázda,
megfáradt lelkem így megy a halálba,……még talán ma.
10 hozzászólás
Eléggé elkeseredett a versed hangulata. Nem tudom, hogy csak úgy írtad, vagy valós események ihlették, de remélem a végén az a halál dolog nem komoly. 🙂
Kedves Boer köszönöm,hogy olvastál. Megnyugtatlak, nem komoly. Annál jobban szeretek élni. A vers mérgembe született. Örülök, hogy itt voltál. 🙂
Teljesen igazad van, osztom a véleményed, amit nagyon szép formába öntve mondtál el.
Üdv: Colhicum
Kedves Györgyi!
Érezni, hogy méregből született, az egész verset indulat hatja át. A cím nagyon jó, beszédes.
Szeretettel: Rozália
Mély indulatok vonulnak végig a vers egészén.
Teljesen átéreztem!!
Ezekkel a véleményekkel azt hiszem, nem vagy egyedül.
Nagyon jó vers ,tetszik ,tele mély indulatokkal .szerintem nagyon reális ,kitünő
Ez igen!:D Az ilyen "rajzos" versek eleve nagyon közel állnak a szívemhez; ennek meg még a tartalma és a rímelése is jó. Gratulálok!
Fájdalmas, mély érzésű ordítás. Tetszett! Gratulálok!:)
Kedves Györgyi!
Tartalmas, mély (i)gazságokkal teli verset írtál, remek rímekkel! Társadalomkritikának kifejezetten jó:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm, hogy itt voltatok.