A nyári délutánokat szerettem.
Mikor levél se moccan, és a bamba
nap unja már magát nagyon, a gangra
kiülnek elfeledt szülék. A csendben
csak egyre bólogatnak, és szepegnek
kicsit magukban, ölbe tett kezekkel.
Öreg-virág szagú a lusta reggel,
de délután a sárga napmelegnek
néha kinyílik őszirózsa-arcuk.
Talán a lomha, lassú vér is újra
pezsegne, és zsibogni lenne kedve…
De lám, sötétedik, csak árnyalakjuk
vetül ki már az ablakon. Nagy útra
kelőkre álmokat terít az este.
4 hozzászólás
Kedves Kati!
Mikor kijött,mindjárt olvastam és
azóta is emlékszek a hatására!
Lenyügözöen szép ez a szonetted…
felépítése és különösen a tartalma,
amit az életböl másoltál le!
Elismeréssel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Örülök, hogy tetszett. Féltem, hogy a szonettformához nem illik ez a nagyon is hétköznapi, realisztikus téma.
Szép napot neked is, szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Gratulálok
gyönyörű versedhez.
Tetszett!
Kellemes nyári napokat kívánok:
Zsuzsa
"A csendben
csak egyre bólogatnak, és szepegnek
kicsit magukban, ölbe tett kezekkel.
Öreg-virág szagú a lusta reggel,
de délután a sárga napmelegnek
néha kinyílik őszirózsa-arcuk."
Kedves Zsuzsa!
Úgy látszik, szelídül a nyár, már nem olyan elviselhetetlen. Szerettem ezeket az őszbe hajló nyári délutánokat.
Szeretettel: Kati