Az élet útja messze visz
a sors hinti ránk
gyöngyeit
s könnyeit.
Utamon eddig
könnyből lett a sár,
nap nem járt, hogy
száradjon a mocsár.
Most, hogy érezhetlek velem,
utam szárad, gondom
elverem,
testem ébred, mint
tavasszal a fák,
hangom túlszárnyalja
madarak dalát.
Talán virágzik még a rét,
és kapunk még
élet-ölelést!
6 hozzászólás
Kedves Gusztáv!
Versed után bizonyos vagyok benne.
Barátsággal, Imre
Kedves Guszav!
Nagyon szép optimista,reménykeltö sorok:
“testem ébred, mint
tavasszal a fák,
hangom túlszárnyalja
madarak dalát”
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszi, minden szavad jólesik!
Kedves Gugi!
Most sem csalódtam versedben. Valamit nagyon tudsz, az biztos. Mély érzelemmel teli soraid jól estek a lelkemnek.
Szeretettel olvastalak! MelindA
Aranyat ér a szavad, kedves Melinda!
Hálás köszönet! Szeretettel :Gugi
“a sors hinti ránk
gyöngyeit
s könnyeit.”
Remek sorok. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂