egy ösvény csak hol életem csorog
nem láthatod és nem is hallhatod
nincs határ csak álmot látó kékség
hol hajnalban megérint reménység
„szólj hozzám
– beszélj az égi rétről
sietned kell mert félsz a fenti téltől
levél hullástól – aranybarna ősztől
beszélj hozzám-egyedül nem vagyok
mikor lesz majd -hogy veled ballagok”
nem korhol
és nem is bántó szava
mert úgy szeret mint napnak illata
csak fél-didereg –lelkem palástom
neked adom minden éjszakámon
az ösvény mért ily hosszú-süket
szavamra ismét nem lesz felelet
„mi okom
lenne veled szólni
nem segít szavam-neked dönteni
rajtam jársz-nálam hálsz –mi kell neked
tudom hogy rajtam ajtódat keresed
azt a rést
hol át-és vissza jönnél
azt a fényt hol mindkettő lehetnél
ott vigaszt-itt szíved-lelked adnád
tudom- tested ketté szakítanád
csak ösvény
vagyok-elviszem terhed
ablakon- ajtón egyszer kiengedlek
égi rétre-vagy tovább előre
lelked súlyát döntsd el delelőre „
hogy mar
a -döntsd el- szavak sava
úgy dobol lélek és elme bús szava
kilépni ösvény ajtaján-oda
hol égi réten hullámzik haja
vagy tovább hol nem láthat át a szem
s nem tudhatom mi lesz majd végzetem……
7 hozzászólás
Kedves Ruca!
Mindnyájan ösvények vagyunk egy bizonyos fokig…
Gratulálok, Judit
Szerbusz Judit-valóban mindenkinek van egy ösvénye,
csak nem mindegy hogy milyen.És valóban van,aki
maga az ösvény.Örlök,hogy olvastál!
szer:ruca
Szia!
Hoztál a tarisznyádban újra egy verset, olyant amely mélyen elgondolkodtató. Az ösvényre lépni, ha nem is veszélyes, de elképzelhető, hogy hosszú. Hosszú út alatt sok minden előfordul…
Köszönöm, hogy olvashattalak:
Szeretettel:Selanne
Kedvs Selanne, jól érzed a belső -igen halk-csatát, de
azt el is lehet veszíteni.Még minden lehetséges.
Köszönöm,hogy nálam jártál! ruca
Köszönöm a véleményed és ogy olvastál,
nálam jártál!
szer:ruca
Szia ruca! 🙂 Előttem egy opera-dialógus librettoja, én most rendező vagyok. Számos szereposztással színre vihető, de kedvemre válogathatok, felkínáltad az olvasónak. Azokat a változatokat szeretem, amikor belülre kerülhetek, apró darabjaira szedhetem, s játszadozom a gondolatokkal. 🙂 Határozott, kemény-lágy vers, célratörő. Három részre osztottam. Az elsőben „EGY” ösvény található, amin jársz. Fantáziadús, távoli, szinte megfejthetetlen. A másodikban „AZ” ösvény akár te magad is lehetsz. A kettő viaskodik benned, ezt párbeszéddel erősíted. A „csak ösvény vagyok” miatt olyan érzésem támadt, hogy szerényen lebecsülöd annak jelentőségét, hogy más („nomen”) terhét is cipeled a magadé mellett. A záró részben meghagyod a kétségeket az olvasóban, újra választási lehetőséget kínálsz. Van határozott elképzelésem. A tartalom ennél sokkal mélyebb, jól szerkesztett szövegkönyv: énekelhető. Tetszik ez a kettősség, jól áll neked! :)Szia: Kalin
Helo Kalin. Valójában minden eshetőséget számba vettél- lehet is- és óvatosan
"rendezői módon" elosztottad a szerepeket- ez sem volt megtiltva.
Minden szereposztást nagyon ügyesen lehet értelmezni, siklani ide-oda/ nem
biztos, hogy azért, mert olyan remek a vers / ahogy megtetted. Lehet válogatni,
azt is megcsináltad és még többet is hozzá tettél azzal, amit nem írtál leés ezt
igazán köszönöm! Alaposan belemélyedtél és elemezgettél-köszönöm szépen,
jól esett!
ruca