Sárga golyóbisok csüngenek felettem,
még egészen puha és sötétkék minden.
Körülölel, kicsit máris könnyebb lettem,
csenddé oldódok a valószerűtlenben.
Sárga golyóbisokat aggattak sorba,
tarkón vág egyet az eső ahogy cseppen,
betonon szétplaccsan, elömlő fénytócsa,
eggyé oldódunk a valószínűtlenben.
Sűrű sárgás fényt folyat az utcalámpa,
ritkul, ahogy szürke lesz a sötétkékből,
ámultan nézem a hetesbuszra várva
az éj furcsaságát, hogy hajnalban szétdől.
Megtelő utcákon álmos csoda kel fel,
szemét dörzsölve, nyújtózkodva ébred.
Észrevétlen kihűti teám a reggel,
s a nappalba inal el, mire beérek.
Szájcsücskére áruló mosolyt ültetett,
rejtőzve kacag a nappali morcosság,
felragyogtatják a fáradt barna szemet
a körülölelő nevető ráncocskák.
6 hozzászólás
Kedves Zsázsa!
"ez a valami" egy mindennapjainkat megtelítő élmény, mely által mi az olvasók átélhetjük azt a hangulatot ami benned ébredt "így hajnaltájt"!
Költészetté varázsoltál egy egész "hétköznapi" történetet!
Köszönet ezért neked!
Szeretettel: Rudy
Kedves Zsázsa, örömmel ébredezek eme színes hajnali reál-kavalkádban…
Gratulálok!
Kedves Zsázsa!
Az őszi hajnalok általában ködösek és hűvösek, ezért nem a legkellemesebbek. Kissé dideregni kell, míg mások a puha ágyikóban pihenhetnek. – De a jó cél érdekében… mindent megteszünk, igaz?
Szép versbe öntötted a köszönetet azért a célért, amiért küzdöttél.
Gratulálok hozzá, és munkádat siker és a betegek szívbéli hálája kísérje.
Szeretettel: Kata
Végre! Legalább te! 🙂
Az álmos, fáradt hajnalok hangulata teljesen átjön, engem kicsit zavar, hogy az utolsó versszakban a "tájleírás" után olyan váratlanul jelenik meg az ember, aztán már ripsz-ropsz, vége is van a versnek. A következetes rímképlet és maguk a rímek viszont tetszenek, ha a hosszú szavak nem is az én világom.
Örülök neked, és itt is boldog szülinapot!
Üdv,
Poppy
Szia Zsázsa!
a ritmusod nagyon megfogott, pontosabban a dallam, ami egy picit ellentmond ennek a hangulatnak, de én is járok sokszor ilyen csapdában. Az elején fagyöngyökre gondoltam, és külső helyszínre, aztán vettem észre, hogy ez ablakon át, és egyből derűsebb lett minden. 🙂
ja, a hetes busz után soem futok 🙂
szeretem a városi verskete IS
Üdv: Cal
Huhh, ezt a verset olvasva annyira ott voltam, hogy szinte láttalak téged a reggeli homályba merülve a háttérben elrobogó vonat párás ablakán át!
P.S.: A "valószerűtlenben" és a "valószínűtlenben" szavak valamiért nagyon tetszettek! 🙂