Megültünk, mint a fák hegyén a pára
koszos szürkén s oly észrevétlen
ahogy utolsó mondatára
várhat a hit szelíd reményben,
kapaszkodunk, anyagtalan a csendünk,
s nézzük ahogy elmúlt koroknak
fényéből balgán mit se csentünk,
kígyói füstté kunkorodnak,
még elhisszük, mindegyik egy–egy oszlop
fejünk fölött, a kék zavarnak
támaszai ha féltavaszt lop
páralétünk, s ha visszamarnak
elbújunk lassú zenékbe, jó a jazz,
a swing, a soul, egy se mondja ki,
elfogadjuk, bárhogy jól van ez,
ködnek kell lenni,
lassan ringani.
24 hozzászólás
Kedves aLéb!
Olyan gyönyörű a versed, hogy az embert öröm tölti el, amikor olvassa, pedig melankolikus dallam ez, és van ebben a lassú, szép zenében kellő bánat és önirónia is. Grat, mert megérdemled:) Viszont örül a lelkem, mert találtam benne pár hibát:), néhány vesszőt elfelejtettél kirakni, kéne még egy-kettő ide-oda, (pára után, ahogy és ha előtt), ha már használsz jelet, akkor következetesen (én tuti nem tennék bele egyet sem:)
De ez semmit nem von le a vers értékéből.
Évi
Kedves Évi, köszönöm a részletes véleményedet és a figyelmességedet is. A központozást a versekben nagyon sokan, és nagyon sokfélleképpen használjuk, ugyanakkor teljesen egyetértek veled abban, hogy a magyar nyelvtan szabályait csak kellő óvatossággal szabad "megkerülni", vagy sehogy. Igazán nem tudtam, és nem is akartam eldönteni, melyik gondolatokat kapcsoljam eggyé, melyiket hagyjam önállóan futni, ezért döntöttem így, tudatosan. Így hogy szóltál, megnézem majd újra, és elképzelhető, hogy változtatok. A vers hangos prezentálását veszem majd alapul. Köszönöm, hogy itt jártál!
aLéb
Kedves aLéb!
Keserédes gondolatokat hoztál…
Tudod, a köddel egy nagy baj van, elfújja a szél…
… és aztán se híre, se hamva! Na ezt nem szeretném! Már, hogy elfújjon a szél, mert kellenek ezek a remek írások!
Szeretettel olvastam: Tünde
Köszönöm, hogy itt jártál, Tünde, nem fúj el :-).
aLéb
Kedves aLéb!
Elismerésem!
´ködnek kell lenni,
lassan ringani´
Hihetetlen érzékkel adtad át
hangulatát ´páraéletünknek´!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Kedves sailor,
örömmel láttalak, köszönöm, hogy olvastál, értettél.
aLéb
Kedves Aléb!
Furcsát fogok most írni azt hiszem… ahogy olvastam a versed azt gondoltam, hogy valaki lógatja a lábát egy felhőn, a Mennyországban és elmondja mindezt, amit Te leírtál. Nem tudom miért, de valahogy ilyen környezetet tudok elképzelni ehhez az elmélkedéshez.
Érdekes vers, nekem tetszett! Üdvözlettel: Szilvi
Silvi, amiben az érzésed helytálló, az a valóság és az idealizált közötti állapot, ezt érezhetted. Köszönöm, hogy olvastál, és nem furcsa amit írtál, az a fontos, hogy érzések, képek keltek benned a verset olvasva. Örömmel láttalak.
aLéb
"elbújunk lassú zenékbe…" Bármi megteszi, mint most nekem is. Minél többször olvasom, aLéb, annál inkább magába húz a versed. Lassú üteme ad valami "lebegést", igaz nem vidámat. Azt hiszem, sosem fogom megfejteni soraidat, de talán nem is akarod, hiszen olyan meseterien bújsz soraid mögé, ahogy arra kevesen képesek.
Remek, mint mindig.
pipacs
Minden észrevételed helytálló, Pipacs :-). Ugyanakkor azt gondolom, és meg is fogalmazod, hogy ha bele tudsz feledkezni a versbe és ad neked saját jelentést, már megérte :-). Köszönöm, hogy olvasol.
aléb
Az igazán lényeges dolgok láthatatlanok. Meglátni őket csoda és adottság. Számomra ezt jelenti ez a vers.
Gratulálok!
Deiphobae
Így van, Deiphobae, láthatalanok, és ha néha picit félrelebben a függöny, megdöbbenünk, hogy mennyi mindent nem látunk, nem láthatunk, Ha nekem olykor sikerül ezt a fügönyt megmozdítani és éppen arra jár valaki, aki hajlandó is mögé nézni, már azt érzem, tettem valamit. Köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
Kedves aLéb!
Mást írsz, és mást gondolsz. Legalábbis én valamiért ezt érzem. Ugyan manapság "Ködnek kell lenni", mert a jól körülhatárolható, egyértelmű dolgok "veszélyesek" lehetnek.
Tudod, a köd nem marad köd. Egyszer lecsapódik…
Ismételten nagyszerűt alkottál!
Szeretettel gratulálok!
Gy.
Szia Gyömbér!
Mást bizony :-), jól olvasod. Persze van jelentése innen és túl is a versnek, ennek meg különösen, de az írásokban ha nincsen több, mint a leírt szavak száraz szótári megfogalmazása, akkor bennem elégedetlenség marad. Köszönöm, hogy észrevetted, és köszönöm a dícséreted is.
aLéb
Páratánc és páralét. Az élet nem több, mint lehelet, pára…
Szép ez a vers, aLéb.
Üdv: Klári
Köszönöm, Klári.
aLéb
Kedves aLéb!
Hmmm… Hát igen! Páralét…
Ahogy versbe szedted, nagyon szép!
"ködnek kell lenni,
lassan ringani."
Igen, néha mást nem lehet tenni…
Köszönöm értő olvasásodat, Dóra.
aLéb
Az utolsó versszak, igen így lehet csodálatosan átélni páratáncként a zenét. Szép!
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta,
köszönöm szépen, hogy olvastál.
aléb
Utánozhatatlan a hangulata ennek a versednek is.
Ha egyszer megadatna nekem, hogy valami hasonló
szépséget írjak…mit nem adnék érte.
Csak ismétlem önmagam: a tehetséged irigylésre méltó / természetesen az irigység
csak jó értelemben!!!/.
Nagyszerű versedhez gratulálok szívből.
Zsike, nagyon szépen köszönöm a véleményedet, örülök, ha megtalált a versem hangulata, mint ahogy annak is, hogy itt jártál.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Ritmusában és képeiben könnyednek tűnik, de bennem egyáltalán nem az, mert mázsás súllyal nyom.
Azért volt nehéz olvasnom, mert túlzottan hozzászoktam kényeztetően könnyed-mély verseidhez, amelyek által rózsaszín felhőkön úszva még őszi időkben is lebeghettem, viszont nem árt felébredni az álmokból.
Amint a sorokon haladtam, lelkifurdalással küzdöttem, a záró résznél pedig kikapcsoltam a zenét.
Lázító a vers, tükröt is tart. Bele kell nézni, de vajon mit látunk? Ez itt a kérdés, amit ugyan nem tettél fel, mégis látható. Jó a vers? Igen. Mint bármikor. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, ne legyen lelkifurdalásod, hiszen annyi meg annyi társunk éli így meg a mindennapjait, és bizony nekünk is jólesik "ködnek lenni" :-))). Örülök, ha úgy érzed, tükröt tart a vers, és nagyon köszönöm a véleményedet!
aLéb