Utolsó vagy, határtalanba fáradt
pásztora a kerge, kósza nyájnak,
nincs, hová hajts, jó meleg akol,
csak rakjuk ezt az ember-birka lábat,
az utolsó, az mindig meglakol.
A hegyre föl még sípból dalt faragtak
az ujjaid örömnek és haragnak,
s csak fájni tudsz már régi táncokat
ott legbelül, ahol talán feladtad,
az utolsóé minden kárhozat.
Tavaszból őszbe koptatott az élet
unott körén, s a múltad semmivé lett,
húst hajtottál, és fájó éhed el,
hogy mentsen majd a legvégső ítélet,
az utolsó, az mit se’ érdemel.
Kutyáidat magad mögé temetted
a könnyeiddel, ők talán szerettek,
sajog, akár a farkas marta váll
tekintetük, megannyi kis kereszted,
az utolsó, az semmit sem talál.
Kihúny a tűz, enyésző szirma lobban
feléd, talán tehetted volna jobban,
ma már nincsen kitől megkérdened.
A válasz ott van, fönn, a csillagokban,
az utolsó a csöndre ír jelet.
16 hozzászólás
Jaj, ez a gazdag szókincs oly széppé teszi a formába öntött nyelvünket! Én is szerelmese vagyok a magyar nyelvnek! Nagyon kifejező erejű, erős vers ez!
kiskató
Kiskató, én is így gondolom, gyönyörű a magyar nyelv. Köszönöm, hogy olvastál.
aLéb
Kedves Aléb!
Meglepetés ez a versed a befejezése kissé meglepett. Talán most először nem azt kaptam a versedtől amit vártam, vagy eltévedtem az irodalom világában. Szerintem jó vers, bár elég lehangoló.
Ági
Ági, nem mindig úgy ér véget egy írás, ahogyan azt várjuk, és ezt nem gondolom problémának. Ahogy olvasunk, kelnek bennünk érzések, építünk saját lelkünk, gondolatunk szerint előre, és ha az alkotó kedve más irányba fordul, meglepődünk. Hogy egy vers lehangoló, az a vers sajátja, ha találkozik az alkotó szándékával, akkor a célját elérte. Most is :-))) Köszönöm, hogy olvastál!
aLéb
Hmmm kedves Aléb!
Szomorú hangvételű a versed. Nem mindig jó utolsónak lenni, de ha néha elfogadjuk azt ami van, akkor mit sem számít. Na de ez a legnehezebb. Nagyon szépen zártad a versed, "az utolsó csöndre ír jelet" jajjjj ez annyira megható kifejezés, ugyanakkor elgondolkodtató, mély, és bizony igaz.
szeretettel-panka
remélem NEM az utolsó versed!
Panka, köszönöm értő olvasásodat. Én is remélem, hogy írok még :-))))…
aLéb
Kedves aLéb!
Első olvasásra valóban lehangolónak tűnik a versed…
… aztán rájöttem, inkább túl komoly!
Szeretnék felszólalni az utolsók nevében:
-Nem rossz az az utolsó hely! Innen lehet igazán jól látni mindent!
A sok-sok birka szarvashibáit és ha levonja az ember-fia a konzekvenciákat,
iszonyú tapasztalt és bölcs lehet! Az pedig ajándék.
Én így gondolom… 🙂
Tünde, érdekes a felvetésed, és nagyon igaz, ha az a bölcsesség beérik időben :-))). Köszönöm szépen, hogy olvasol!
aLéb
Szia!
Kell egy utolsóról is írni. A kérdésekre a felelet pedig mindig meg van. Hol? Mikor? Az szerencse, ha még itt lent idejében.
Szeretettel.Marietta
Marietta, ezeket a feleleteket keressük mindannyian. Nagyon köszönöm, hogy olvastál.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Miután többször elolvastam a verset, elidőztem még kicsikét a címnél, szimbolikus jelentésénél. Összefoglalja a tartalmat, akár az egyén, akár szélesebb rétegek szempontjából nézem. Gyanítom, hogy nem az idill miatt gyújtottad meg, inkább az ártalmas szúnyogok távol tartására, vagy útmutatásként a "kósza nyáj" visszataláláshoz, tán a gonosz szellemek elűzésére. Felénk úgy tartják, hogy a legkisebb bojtár kötelessége meggyújtani ezt a tüzet, életben tartani is neki kell, mert kialvása balszerencsét hoz. 🙂 Leginkább az "utolsó", ami üt a versen tán éppen emiatt, az ismétlések pedig fokozzák az elveszettség érzését.
Szépen zársz, látszólag beletörődve, de jól tudom, élesztgeted még a pásztortüzeket a későbbiekben is. 🙂
Nagyon tetszett.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Jól érzed, szimbolikus a cím. Mindaz amit leírtál, és talán a fény kicsit, ha csak egy pontnyi is, talán amelege, ha csak a közelében is érezni, és hogy ki ne aludjon. Persze, hogy élesztgetem, mi mást tehetnék :-)))). Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad a verset, és időt szántál erre a remek, értő-érző hozzászólásra.
aLéb
Utolsónak lenni: a sors balga fintora.
De az élet mindig rak valakit oda.
Ám, hogy a verselők közt első, utolsóról írjon,
az, az én szememben teljes paradoxon.
Szia aLéb!
Már megint valami különlegesen szépet írtál a szépről.
Üdv:
Millali
Millali, kis remeket csillantottál ismét, köszönettel olvastam.
Üdv:
aLéb
Kedves aLéb!
Mindig rácsodálkozom, milyen könnyedén gördülnek ki tolladból a szavak, és olvadnak össze verssé 🙂 Ha szépen tudnék festeni, most biztos ecsetet ragadnék, olyan élénken jelent meg előttem a pásztor!
Gratulálok!
Szeretettel: Kalina
Szia Kalina,
köszönöm szépen a véleményedet, örülök, hogy tetszik a vers!
aLéb