Kacagjanak mások édes rímeket,
én nem olyan vagyok, nem olyan vagyok.
Keserű vér öblögeti szívemet.
A bortól recsegek és megcsikordulok,
Parazsat szór belém és kinevet,
Gúnyosan, mint a cigányasszonyok.
De néha mézes szőlőszem a lelkem…
Így jut szánalom magam elviselnem.
5 hozzászólás
Kiváló, tömör formában megoldott önirónia, nagon tetszett.
aLéb
Valóban ennyi a lényege. Jó meglátás.
Szia!
Tetszik a versed, különösen az utolsó két sora juttat eszembe hasonló érzéseket, amiket magam is átéltem már.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm az olvasást és a hozzászólásodat, Rozália…majd legközelebb valami széppel próbálok a lelkedbe lopózni…
Én inkább szomorúságot, és önmarcangolást ézek ki a sorokból. Maga a vers kiválóan fölépíett, mestermunka!
Üdvözlettel: Kata