Hűs ösvénye vagy az ijedt éjnek,
Időtlen csillogás, és ébredő igézet.
Mély sóhaja vagy a tűnő árnynak,
Ezernyi levele vagy a lombkoronának.
Rejts el engem, ha itt a sűrű sötét,
Bújtass zizzenő zöld lombjaid közé.
Fülembe lágy, szelíd dalt dalolj,
Hogy együtt ragyogjunk a Nappal valahol!
6 hozzászólás
Kedves Ági!
Remélem, ezt a verset olyannak írtad, aki tényleg megérdemli. Pazar,
A.
Szép vágyakozó vers a természet képeivel!
szeretettel-panka
Gyönyörű vers, s akinek szól igazán boldog lehet!
Bár, látom nem most íródott.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
köszönöm, hogy olvastátok a versem. Igazából ez csak egy szerelmes vers. A régen átélt érzésekből
íródott.Diákként kivülről fújtam a nagy költők szerelmes verseit.Kíváncsi voltam arra ,hogy tudok-e én is írni. Azt sajnálom, hogy nem korábban kezdtem a versírást de én sem tudtam , hogy alkalmas vagyok rá.
Ezért is biztatlak benneteket az alkotásra.
Ágnes
Csodás szóképek, nagyon szép vers !
Szeretettel: Susanne
Köszönöm, hogy olvastad a versem és hogy írtál.
Ágnes