A rendet hagyó, tomboló,
S vonagló hajó.
Az elkerített ábrándozás,
A mérhetettlen tömegmozgás,
Az elhidegült világvonzás.
Szigetekkel teli házam,
Vért izzadó színes vágyam.
Az aszály áradatból kilépni,
Elindulni és nem félni,
Nem félni a szárazságtól,
Az érthettetlen tömeg-vágytól,
Elindulni a semmibe,
A világmindenségibe.
1999-2000.
4 hozzászólás
Nekem az ebben a világban kissé idegenül létező ember belső világa jött le a versedből, amely tetszik.
Várom a többit is.
Kedves Balázs!
Cikázó érzések és gondolatok…
Tetszett a versed!
Szeretettel: Falevél.
A cím azonnal elkapott és rárántott a versre azzal a kérdéssel a fejemben, h vajon mi rendhagyó lesz ebben a versben.
Kezdeném a hangzási elemekkel. Első olvasásra a 2. sorból hiányolok két szótagot és az első versszak utolsó sorában egy a hajóra és a tombolóra rímelő szót várnék.
Egyébként van egy jófajta lüktetése a versnek.
Mély és reál és őszinte a vers…szomorú. A természet kategóriában van….gondolom, az EMBERI természetről van itt szó.
Gratulálok!
Minden jót és további sikeres alkotást!
Igazán köszönöm!
Kaptam végre kritikát, mely őszintén jól esik!
Magam viszont nem tudok úgy írni, hogy abab és mondjuk ballasi féle,
egyszerűen csak jön,
de mint mondtam jól esik, ha valaki olyan olvassa, aki ért hozzá!
Mégegyszer köszönöm,
Üdvözlettel