Repüljünk !

Ha világ zajától menekül az ember,
fogd a kezem és szaladjunk messzire el,
még nem tudom merre visz az utunk,
de együtt nevetünk és együtt is sírunk,
vinnélek magammal csodás tájakra,
repülnénk szabadon, mint két madárka,
csillapítanák szomjunkat csermelyek,
magunknak csipegetnénk finom étkeket.

Hosszú vándorlásunk fáradt pillanataiban,
pihennénk sűrű lombos fák koronájában,
megnéznénk mindent kíváncsian lesve
odabújnék melléd biztonságot keresve,
s majd amidőn újra útra kelnék veled
megmutatnám milyen gyönyörű az élet,
látod ? ott gyermekek játszanak éppen,
hangosan kacagnak lenn a nyári réten.

Munkások izzadtan dőlnek az árnyékba
frissítőként mosdanak a kicsiny patakba,
autók milliónyi gyorsan járják az utakat,
mindenki siet, nem figyeli a madarakat,
no látod, ezért szeretek szabadon repülni,
s ha kell szerényen egy ágon megpihenni,
mert úgy érzem enyém az egész világ,
gyere kedvesem repüljünk még tovább.