Néha, egyszerre megáll az élet
Én vászorgok az idő tengerében
Vagy fulladozok a senki földjén
A napok csalódásban telnek
A lekünkben álmodik a szerelem
Alszanak az édes percek
Beteljesülnél, de nem tudsz
Benned feszül a kínzó vágy
Csak álmaidban szeretsz
Kedvesként szorítom a kezed
Hiába az akarat, hol erő nincsen
Szaladsz, szaladsz a puszta semmin
Álmaidból könnyes szemmel ébredsz
Ölelés, szerelem, nekem csak álom
Téged kereslek, lelked nem találom
Te nem is vagy ember, csak lélek
Ha semmivé tett az idő, én miért élek
De így leszel az enyém, élsz a havas télben
Minden sárguló őszi falevélben