Szomorkányos este volt.
Szomorkányok bájitalát
hintette szerteszét a
köd mögé bújt sápadt Hold.
Olcsó bűbáj megtört szívre,
hadd repedjen még tovább,
nyíljon szét és hozza létre
szomorkányok otthonát.
Mondd tovább:
„Ablakra zabla, sötét lovakra!”
Éjmélyben dörmögnek orgonák,
szomorkányos éjszaka,
elhaló remény végszava
sikoltja lélekéjek
hajnalát.
20 hozzászólás
Szomorkány :)Tetszik a szó!
"Olcsó bűbáj megtört szívre,
hadd repedjen még tovább,
nyíljon szét és hozza létre
szomorkányok otthonát." – ez a része nagyon jó, a többi kicsit szabálytalan, de hát a szomorkány érzés is ugyanilyen zabolátlan! 🙂 Ötletes vers!
Üdv: Kalina
Köszönöm, Kalina! Való igaz, ritmikai szempontból kissé szabálytalan.
A szomorkány szó nagyon tetszik, kicsit meseszerű. A vers mondanivalójával meg nagyon egyetértek! Gratulálok! 🙂
Köszönöm szépen, kedves Laura!
Remek verset hoztál Csaba! Kellő misztikummal, valóban meseszerűen hangulatolsz. Örömmel olvastam.
Üdv
((Zoli
Örülök, hogy olvastad, Zoli!
Szomorkányok is, orgona is… nagyon tetszik! 🙂
Orgona? Gondolom, mint hangszer. :)) Örülök, hogy újból nálam jártál… ööö… mármint a versemnél. 😀
Remek a szóalkotás, átjön a hangulat, a "lélekéjek" és egyáltalán az utolsó 5 sor hangrendjével (ritmikájával?) ugyan én nem vagyok kibékülve, de különben tetszik.
Poppy
Köszönöm, Poppy!
Nem tudom mik azok a szomorkányok, de nagyon tetszik…
Gratulálok, Judit
Én se, de örülök, hogy tetszik! 😀
Kedves Csaba!
Jó kis varázslás így farsang idején.Itt-ott szinte félelmetesen hangzik "elhaló remény végszava" jajjjjjjjjjjjjjjjjjj! Gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
Szia Csaba!
Sejtelmes kis versike! Kedvelem a nyelvtani fejtörőket, úgyhogy próbálkoztam a megfejtéssel. Először megoldottam a szóösszerántásra visszavezethető feladatot. 🙂 A szomorú boszorkányok bájitalát hintő Hold elég különleges kép. Ahogy tovább haladok, belebotlok (szó szerint is) egy kis nyelvtörőbe. 🙂 Ezek után szembesülök egy szóösszevonással (lélekéjek), ami azért fondorlatos, mert kétféleképpen értendő, mint ezek a kis nyelvtani furcsaságok általában. Az egyik változata a gyönyörű, mélysóhajos, sötét éj. A sikolyból viszont nem erre kövekeztetek. 🙂 A kettő ötvözete egy szóval kifejezve is eszméletlen képet és hangzást produkál.
Izgalmas a vers, fantáziadús. Ezt összeraktad rendesen, csak ámulok és bámulok. Úgy elrejtetted benne a szomorú lemondást, hogy majdnem elsiklottam mellette. Vagy tán túlbonyolítottam? Szerintem nem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, hova, remélem, azért annyira nem ijesztettelek meg. 😀
Kedves Kankalin! Neked is köszönöm ezt a kimerítő (mármint nem úgy értem, hogy engem merítettél ki vele vagy magadat :D) elemzést, és örülök, hogy ennyire tetszett, bókok özöne ez a te szádból (klaviatúrádból). 🙂 Na persze mindenki máséból is! 😀
Szomorkányos, boszorkányos ügyeskedő verselés,
Seprű táncos, gömbvarázsos alkotói röppenés.:-)
Szeretettel.Selanne
😀
Harry Potter,
seprűd dobd el,
szomorkányos
ez a város.
Kedves Csaba, vagy szólítsalak inkább boszorkánymesternek?
Abszolút játékos verseddel a mesék birodalmába tévedtél(?). A szomorkányos érzések megtört szívekbe költöztetése játékos fricskát ad az olcsó bűbájnak, ami – abrakadabra, hipp-hopp, a rossz versekkel (ezt nem írod, csak gondolom) a mély érzéseket végképp reménytelenségbe fojtja…
Bár ott a hajnal a végén…Na most akkor mi van…?
:)))
Húú de megfogtad a szomorúság fonalát, először halkan, aztán felfokozva. "elhaló remény végszava sikoltja…"
Időnként valóban így zajlik bennünk az élet…
Szeretettel gratulálok!
pipacs 🙂
Köszönöm, Irén, örülök, hogy tetszett a játékossága! 🙂
Pirospipacs, úgy látom, neked jött át leginkább az, amit bele szerettem volna vinni a versbe, igen, valóban a "szomorúság fonala", amit meg akartam ragadni ezzel a misztikussággal. Köszönöm neked is!